Hősiesség és szabadság

Balázs János és a Dohnányi Zenekar koncertje


Balázs János sikeres előadóművészete, valamint Cziffra György életművének és emlékének ápolását szolgáló munkája elismeréseként Kossuth-díjat vehette át március 15-én. A művész május 3-án, a Beethoven Budán Fesztiválon Hősiesség és szabadság címmel a Dohnányi Zenekarral ad koncertet a MOM Kulturális Központban.

Beethoven vajon mennyire állt közel az Ön példaképéhez, Cziffra Györgyhöz?

— Kevesen tudják, hogy Cziffra György számos Beethoven szonátát rögzített lemezre és játszott a koncertjein. Beethoven örökérvényű művei mára a világ mindenségét tekintve is bástyaként szolgálnak. Bár az elmúlt időszakban leginkább romantikus műveket játszottam, a jövőben szeretnék jobban elmélyedni Beethovenben is, Mozart és Haydn mellett.

Visszatérő művésze a Beethoven Budán Fesztiválnak, az elmúlt években többször is szólókoncertet adott a Várban.

— Kivételes érzés ezen a fesztiválon játszani, hiszen valóban azért van elnevezve Beethovenről a sorozat, mert a Mester is járt a Várban. Fontosnak tartom, hogy ezt a hagyományt és tradíciót minden évben élővé és mindenki számára elérhetővé tegyék a szervezők.

Ezúttal a Hollerung Gábor vezette Dohnányi Zenekarral közösen adnak koncertet. Egy zongoraverseny esetében Ön szerint mi jelenti az együttműködés legfontosabb szempontját, jelét?

— Mindig öröm számomra Hollerung Gáborral és a Dohnányi Zenekarral játszanom, hiszen a szakmai profizmuson túl működik közöttünk az összhang és ez egy olyan önfeledt örömzenélést jelent, amely lehetőséget ad arra, hogy mindig valami váratlan, ihletetett dolog születhessen meg a színpadon.

Az 5. (Esz-dúr) zongoraverseny a „Császár” melléknevet viseli. Csak „marketing” okokból kapta ezt a nevet vagy valós történet rejtőzik mögötte?

Balázs János 2017

— Az Esz-dúr versenymű nemcsak hangnemét és bizonyos értelemben „katonás” jellegét tekintve rokona az Eroica szimfóniának, hanem méreteiben — elsősorban nyitó tételének monumentális arányaiban — is hasonló hozzá. Az, hogy ennek a nyitó tételnek indulószerű tematikája, vitathatatlan forradalmi lendülete ugyanarról a tőről fakadt-e, mint a Hősi szimfónia elemi erővel összecsapó konfliktusai, nem bizonyos, és a zenei anyag erre nézve nem ad egyértelmű választ. A koncert „harciassága” ugyanis részben hagyomány folytatója, annak az ismert katonás típusnak, amelyet a francia hegedűversenyek — elsősorban Viotti koncertjei — honosítottak meg az európai koncertmuzsikában és amelyet Mozart zongoraversenyei is követtek. Beethoven Esz-dúr koncertjének bonyolult és mívesen kidolgozott zenekari szövete azonban olyan jelentős, hogy joggal nevezhető a darab zongorára és zenekarra írt szimfóniának.