Várnegyed – 2017. 04. 20. (1,4,5. oldal)
Zenei utazás a Várban

Idén immár 18. alkalommal rendezi meg a Budavári Önkormányzat a Beethoven Budán fesztivált, amely a zeneszerző budai fellépésének állít emléket. A május 3. és 7. között megrendezésre kerülő rendezvénysorozat igazi zenei különlegességeket kínál.

Május 3-án, a Nyitóhangversenyen az önkormányzat által meghirdetett kadenciaverseny nyertese, Záborszky Katariina mutatja be Beethoven D-dúr hegedűversenyének (op. 61.) I., II. és III. tételéhez komponált kadenciáját nagyzenekari kísérettel. Felcsendül emellett Beethoven ritkán hallható István király című műve is a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Purcell Kórus előadásában, Hollerung Gábor vezényletével. Május 4-én Érdi Tamás Prima Primisima-díjas zongoraművész koncertjén Beethoven és Liszt művei hangzanak el. Május 5-én Kelemen Barnabás, Maxim Rysanov és Kokas Dóra triója Bach és Beethoven műveit dolgozza fel. A műfaji sokszínűség továbbra is fontos szempont a fesztiválon, így a jazz-rajongók a Várkert Bazárban új, Beethoven-inspirálta kompozíciókkal ismerkedhetnek meg a Juhász Gábor Trió és Tálas Áron előadásában, május 5-én este. Beethoven és Schubert dalainak világába május 6-án, szombaton Kolonits Klára szopránja és Ránki Fülöp zongorajátéka kalauzolja el a közönséget. Ugyan ezen a napon a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar Beethoven I. (C-dúr) és a II. (D-dúr) szimfóniáját játsza. Az 1800. május 7-i Beethoven-koncert évfordulójának emlék hang versenyén különleges ősbemutatóra kerül sor. Beethoven IX. szimfóniája – amelynek eredeti, 1824. évi ősbemutatója szintén éppen május 7-re esett – Szabó Balázs orgonaművész két orgonára és kórusra megálmodott átiratában csendül fel a Mátyás-templomban. Az átiratot Fassang László és Szabó Balázs szólaltatja meg, közreműködik Kolonits Klára, Kun Ágnes Anna, Horváth István és Kovács István (ének), valamint a Nemzeti Énekkar Antal Mátyás vezetésével.
Korábbi lapszámunkban már bemutattuk Érdi Tamást és Kelemen Barnabás, Maxim Rysanov, Kokas Dóra trióját. Most a kadenciaverseny nyertesét, Záborszky Katariinát ismerhetik meg, illetve Juhász Gábor, Kolonits Klára, Vashegyi György beszél a tervezett műsorról, Szabó Balázs pedig a zárókoncert kulisszatitkaiba enged betekintést. (Részletek a 4-5. oldalon)

Záborszky Katariina

Záborszky Katariina nyerte a kadenciaversenyt
A Nyitókoncerten mutatkozik be a Finnországban élő hegedűművész
Április 6-án kihirdették a Budavári Önkormányzat kadenciaversenyének győztesét. A zsűri egyhangúlag Záborszky Katariina kompozícióit ítélte a legjobbnak. A nyertes május 3-án, a Beethoven Budán 2017 Fesztivál Nyitóhangversenyén, a Hillebrand-teremben mutatkozhat be, és játszhatja el műveit a Budafoki Dohnányi Zenekarral.

-Mit szólt, amikor megtudta a hírt?
– Először alig hittem a fülemnek! Természetesen nagyon örültem – örülök – és nagy megtiszteltetés, hogy előadhatom az egész művet! A nyeremény összegének egy részéből szeretném meglepni családomat valami különlegességgel.

– A Záborszky név jól ismert a zenebarátok körében, hiszen annak idején Záborszky József alapította a Szent István Király Szimfonikus Zenekart, majd fiai, István és Kálmán vették át a stafétabotot, illetve a karmesteri pálcát. Ön és testvérei, Mihály, Anna és Mária immár a harmadik zenészgenerációt képviselik. Meséljen a gyerekkoráról, a zenetanulásról és hangszerválasztásról!
– Finnországban születtem, ahol édesapám István, és finn édesanyám, Sinikka a zenének köszönhetően ismerkedtek meg. Pár hónapos koromban költöztünk Budapestre és a testvéreim, Mihály, Anna és Mária Magyar országon születtek. Mind a két kultúrával közeli kapcsolatban nőttem fel, és kisgyerekkorom óta mind a mai napig két nyelven beszélünk itthon.
Budapesten kezdtem el zongorázni. Először édesapámmal, később a Szent István Zeneiskolában. Majd 1991-ben visszaköltöztünk Finnországba. Amikor a bátyám, Misi elkezdett hegedülni, követelni kezdtem, hogy nekem is szerezzenek egy hegedűt. Misi hegedűtanára, Eduard Kotorov fantasztikus pedagógus volt, titokban teljesen lenyűgözött!

-Később hol folytatta a zenei tanulmányait?
– Egészen 18 éves koromig Kotorov Eduardnál tanultam Finnországban. Érettségi után Josef Rissin világhírű német hegedűs és pedagógus Karlsruhe-ban felvett a mesterosztályába. Ott szereztem az első diplomámat. Később a mesterdiplomát kitüntetéssel szereztem Bécsben, ahol a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, Küchl Rainer tanított.

-Emlékszik rá, hogy muzsikusként mikor találkozott először Beethoven D-dúr hegedűversenyével?
– Volt egy időszak, kb. 12 éves lehettem, amikor különös vágyat éreztem arra, hogy elmélyedjek a zenében. Hetente 10-20 CD-lemezzel jöttem haza a könyvtárból – operák, szimfóniák, kamarazene, zongoradarabok és hegedűrepertoár… Akkoriban hallottam először Beethoven hegedűversenyét is.

-Honnan értesült a kadenciaverseny kiírásáról?
– Régi, nagyon kedves családi barátunk, Wolf Magdolna aktívan levelezik velem, és mindig valami érdekeset vagy szépet küld Budapestről, hiszen tudja mit szeretek és mi érdekel. Ő küldte nekem az információkat a kadenciaversennyel kapcsolatban.

-A zsűri a hegedűverseny mindhárom tételére önálló kadenciaversenyt hirdetett. Miért érezte úgy, hogy valamennyi tételre készít saját kadenciát?
– Számomra természetes volt, hogy mind a három tételhez írok kadenciákat, hisz így teljesül a mű hosszú íve. A hegedűverseny élő előadásakor is előnyösebb, hogy nem különböző szerzőktől hangzanak el a kadenciák. Így egységesebb az előadás és a saját kézzel írt hangokhoz különleges lelki kapcsolat fűz.

Jazzszvit a Várkert Bazárban
A Juhász Gábor trió koncertje
Május 5-én, pénteken este 21.00 órakor a Várkert Bazár színpadán a Juhász Gábor Trió ad jazzkoncertet, Tálas Áron közreműködésével. A Beethoven Sessions című műsorban a kortárs magyar jazz neves muzsikusai a bécsi mester ismert művére improvizálnak. Juhász Gábort a Tavaszi szonáta ejtette rabul.

– Mennyire áll közel Önhöz Beethoven zenéje?
– Sok klasszikus zenét hallgattam, hallgatok és sokat gyakoroltam is, de bevallom, korábban főként a barokk zenék és a modern művek álltak közel hozzám. Talán azért, mert a barokk korban a zenészek a jelenkori jazzhez hasonló szabadsággal rendelkeztek, a huszadik századi szerzők akkordjait, dallamstruktúráit pedig sokat használják a modern jazz mesterei.
Beethovent csodáltam, de egy kicsit túl patetikusnak éreztem. Most, hogy az elmúlt évben intenzíven dolgoztam a Tavaszi szonátával, megéreztem, hogy mennyi kedvesség és életigenlés van Beethoven zenéjében.
Rendkívül gazdag és szerethető életmű Beethovené.

– Korábban Franz Schubert Winterreise című dalciklusa ihletésében már készített jazz-feldolgozást. Hogyan fogadta a hírt, amikor a Beethoven Budán fesztivál szervezői felkérték erre az alkalmi koncertre?
– Meglepett, és nagyon örültem neki. A Winterreise feldolgozást egy barátom ajánlotta, szintén egy fesztivál apropóján. Végül nagyon beszippantott Schubert világa és egy lemeznyi feldolgozást készítettem a Winterreise dalaiból. Könnyebbséget jelentett, hogy a jazz jellemzően dalokból indul ki, azokat tágítja az improvizációkkal. Beethoven kapcsán éreztem, hogy a késő klasszika harmóniavilágát, lüktetését végül képes leszek harmonizálni a saját zenei eszköztárunkkal, tehát bátran igent mondtam a felkérésre.

– Milyen módszerrel dolgozik? A fejében azonnal összeállt az eljátszható, variálható művek listája, vagy sok-sok Beethoven muzsikát hallgat, és azokból választja ki a feldolgozható zenedarabokat?
– Apósom gyermekkora óta nagy Beethoven rajongó, ezért amikor megkaptam a feladatot, közösen tekintettük át a lehetőségeket. Az ő tanácsára tanulmányoztam a Tavaszi szonátát, ami frissességével rabul ejtett. Egy egységes, 40 perces jazzszvitet hoztam létre, amelyben a tételekből készített jazz darabokat a kollégáim szabad hangszer szólói vezetik át. Lekottáztam és megírtam a tételek jazz harmóniakörét, itthon pedig számtalanszor eljátszottam a dara bot, improvizáltam a harmóniakörökre, hogy mire a kollégáimhoz kerülnek a kották, már pontosan tudjam, hogy mit szeretnék.

Juhász Gábor

-A trió tagjai, illetve Tálas Áron alkotóként is részt vesznek a munkában?
– A triónkról már a Schubert feldolgozások során is kiderült, hogy rendkívül támogató, kreatív közösség. Sokszor játszunk jazzkoncerteken, ahol az úgynevezett jam session-ökön más zenészek is beszállnak játszani. Két ilyen alkalommal muzsikált velünk Tálas Áron, aki a konzervatóriumban kollégám. Miközben a feldolgozást készítettem, sokszor elképzeltem, hogy Jeszenszky György, a dobosunk, illetve Kovács Zoltán, a nagybőgősünk, mit játszanának egy-egy tételben. Amikor a többé-kevésbé kész koncepcióval leültünk próbálni, már nem történtek gyökeres változások, de néhány harmóniaötlet, tempóváltás finomította az elképzelést. Hozzáteszem, hogy a jazz szinte mindig élő alkotás, és a Tavaszi szonáta mindegyik darabjában bőven lesznek hangszerszólók, és az átvezető részek is kreatív módon hangzanak el. A próbák során nagyon élvezem a barátaim gyönyörű szólóit, amelyek Beethoven-dallamokból indulnak, és azokba torkollnak.

„Nem utánozni kell, hanem újat alkotni”
Ősbemutató a Mátyás-templomban
Május 7-én – azon a napon, amikor 1800-ban Beethoven Budán adott hangversenyt – a IX. szimfónia csendül fel a Mátyás-templomban.
A mű két orgonára készült változatát Szabó Balázs orgonaművész, orgonaszakértő készítette.

– Korábban már bemutatták valahol ezt a különleges változatot?
– Nem, ez lesz a darab első bemutatója ebben a formában.

– Milyen művészi impulzusok nyomán készítette el a IX. szimfónia kétorgonás változatát?
– Az átirat készítésének elsődleges motivációja természetesen maga a felkérés volt, mint szokták mondani, a legjobb múzsa a határidő. Sokat foglalkoztam a Beethoven szimfóniák Liszt-féle zongora-átirataival korabeli zongorákon, de ez a feladat mégis egészen más. Egy adott akusztikai térbe és egy konkrét apparátusra kellett most átírni a darabot, ami sok kihívást hozott.

– Két orgona elegendő a tökéletes hangzáshoz?
– Az átirat mindig átirat marad, emiatt sosem szabad tőle azt várni, hogy tökéletesen leutánozza mindenben az eredetit. Valahol az átírónak is ez a kihívás, nem utánoznia kell, hanem egy olyan újat alkotni, ami ugyan eszünkbe juttatja az eredetit, de önmagában is meggyőző eredetiként hat. Zenekari átiratok szempontjából az orgona tökéletes médium, hiszen a zenekari faktúra jellegzetességeit kiválóan meg lehet rajta jeleníteni. Ez nagy szabadságot ad az átírónak, főleg ha játékosként is pontosan ismeri hangszere minden „trükkjét”.

– Nem csupán művészként, hanem a történelmi orgonák szakértőjeként is elismert alakja az európai zenei életnek. Melyik hivatását találta meg hamarabb?
– Mindkettő a kezdetektől érdekelt. Nem csupán zenélni szerettem különböző hangszereken, hanem foglalkoztatott a szerkezetük is.
Meg akartam érteni, hogy amit zenészként akarok hallani, vagy kihozni egy hangszerből, annak mik a technikai feltételei, egyáltalán képes-e rá a hangszer, vagy nekem pontosan mit kell ahhoz tennem, hogy sikerüljön. Később a külföldön töltött évek alatt is párhuzamosan képeztem magam mindkét irányban. A legmagasabb szintű iskolák mellett persze nagy szerepe volt a gyakorlatnak, művészként a versenyek és koncertek, orgonaépítő-szakértőként pedig különböző orgonaprojektek, amikben nem csupán szakértőként, hanem tevékeny orgonaépítőként is részt vettem.

– Milyen emlékek, élmények kötik a Budai Várhoz?
– Nagyon vonzanak az olyan helyek, ahol megélhetem a történelmet. Budapest kivételes város, hiszen hasonló nagy városokkal ellentétben, sok régi épülete megmaradt. A Várnegyed ezen belül is egészen közel áll a szívemhez, hiszen itt életre kel több száz év történelme, az utcaképek, az egyes épületek mind-mind a múltról mesélnek.
Ez már akkor megragadott, amikor először kis iskolásként osztálykirándulás alkalmával itt jártam. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer még egy ilyen koncert apropóján jövök majd fel a Várba.

Szimfóniák korabeli hangszereken
Orfeo Zenekar nélkül nincs Beethoven Budán fesztivál.

Vashegyi György

Eddig is minden évben különleges darabokat játszottak a közönségnek, az idén azonban Vashegyi György új sorozatba kezd: valamennyi szimfóniát előadják majd. Idén az 1. és a 2. hangzik el.

– Az Önök által, korhű hangszereken elő adott szimfóniák hangzása mennyiben különbözik egy mai nagyzenekari előadástól?

– Beethoven korának zenekari hangszerei nagyon különböztek a maiaktól: a vonósok bélhúrokon játszottak, a trombiták és kürtök natúr hangszerek voltak, a fafúvós hangszerek is egészen másképp néztek ki – kis túlzással, Beethoven valószínűleg fel sem ismerné a ma használatos instrumentumokat. De ugyanilyen fontos, hogy a játékmód is teljesen különbözött a ma megszokottól: zenekari vibrato például alig létezett. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy május 6-án tudomásunk szerint körülbelül 200 év után a mi elő adásunkban szólalnak meg először e remek művek korabeli hangszereken Magyar országon.

– Milyen előzmények nyomán született Beethoven első és második szimfóniája?
– Mindkét mű egyértelműen Mozart, és főleg Haydn nyomán halad – egyelőre, tegyük hozzá, mert a 3. „Eroica” szimfóniától Beethoven valóban új szimfonikus útra tér majd. De az 1. és 2. szimfónia még alig, vagy csak pillanatokra hagyja el a Beethoven mesterei által járt ösvényt – a 2. szimfónia derűje szerintem néhol Mozart „vidámabb” kompozícióit is idézi, például a „Haffner”-szimfóniát.

– Beethoven művei még beletartoznak a régi zenét játszó Orfeo Zenekar repertoárjába, vagy csak a Beethoven Budán fesztivál miatt „kalandoznak” a klasszika felé?
– Az Orfeo Zenekar – testvér-együttesével, a Purcell Kórussal együtt – körülbelül 250 év, az 1600 és 1850 között született, nagyjából Monteverditől Mendelssohnig terjedő európai repertoár zenéjét játssza elsősorban, s ennek az időszaknak természetesen Beethoven is fontos része.
Más kérdés, hogy mivel Beethoven szerencsére ma is sokat játszott zeneszerző, mi viszonylag ritkán nyúlunk műveihez: ugyanis rengeteg az olyan elfelejtett zeneszerző és remekmű, akinek, és amelyiknek ma Magyarországon nagyobb szüksége van ránk… Annál jobban örülünk, hogy a „Beethoven Budán” fesztiválon immár évek óta sok művét előadhatjuk, mindig értő és kiváló közönség előtt!

– A Budavári Önkormányzat és az Orfeo Zenekar együttműködési szerződésének köszönhetően a helyi közönség nemcsak a Beethoven Budán fesztiválon, hanem néhány ünnepi rendezvényen és az adventi koncertsorozat keretében is találkozhat az Orfeo muzsikusaival. Az Önök számára mit jelent a kerület támogatása?
– Együttműködésünk 2003-ban kezdődött és nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar máig fenn tudott maradni, olykor kifejezetten nehéz körülmények között is. Ez az I. kerület segítsége nélkül valószínűleg nem sikerült volna, s ezen túl is úgy érezzük, nagyon jó otthonra leltünk Budavárban.

A tökéletes harmóniák világa
Kolonits Klára és Ránki Fülöp dalestje

Kolonits Klára és Ránki Fülöp

Május 6-án a Zenetudományi Intézetben Kolonits Klára, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Ránki Fülöp zongoraművész dalestjét élvezhetik a zenebarátok. A Liszt Ferenc-díjas szoprán énekesnővel Beethovenről, Schubertről és a nagy elődökről beszélgettünk.

– 1800. május 7-én Beethoven Budán adott koncertet.Milyen érzés, ha olyan helyszínen lép fel, ahol egykor a Beethoven is megfordulhatott?
– Többször előfordult velem, hogy egy helyszín, terem légköre, múltja hat rám és inspirál. Legmeghatározóbb élményem egy beugrásomhoz kötődik, amikor a prágai Stavovské Divadlo (Állami Színház) színpadán a Don Giovanni Donna Annáját énekelhettem, ott, ahol az eredeti mű ősbemutatója is elhangzott Mozart vezényletével. Erre az eseményre a zenekari árokban – azon a helyen, ahol Mozart, mint karmester állt 1787-ben – egy aranytégla emlékeztet. A mai napig sokszor eszembe jut operaházi fellépéseim alkalmával, hogy a nagy elődök hangja beleivódott a nézőtér faburkolatába, a függönyökbe, és az a rezgés valahol ott lapul az anyagi részecskékben.

– Május 6-án a Zenetudományi Intézetben Ránki Fülöppel Beethoven és Schubert dalestre várják a közönséget. Korábban szerepeltek már közös koncerten, vagy ez lesz az első alkalom?
– Ez az első közös koncertünk Fülöppel, akinek különleges affinitása van a kamarazenéléshez, nyilván sokat számít, hogy egész gyermekkorát áthatotta a szülei zenélése, és az, hogy édesanyja, Klukon Edit neves dalkísérő is egyben. Úgy érzem, Fülöp saját jogán, szuverén művészalkata miatt nagyszerű és inspiráló partner, és nagyon örülök, hogy a koncertfelkérés lehetőséget ad nekünk, hogy együtt fedezzük fel a csodálatos Graf fortepiano és az énekhang lehetőségeit. Sok választott dalunkról kiderül a próbák során, hogy ami egy modern nagy zongorán szinte megoldhatatlan – itt a hangi arányokra és a tempó kérdésére gondolok –, az a Graf fortepianón tökéletes harmóniába kerül.

– Milyen zenei, lelki vagy művészi kapcsolat köti össze Beethovent és Schubertet?
– A költészet mély szeretete. Engem már főiskolás koromban elvarázsolt a német dalirodalom végtelen gazdagsága. Ebből nőtte ki magát a kutatási vágy, hogy felfedezzem, egy-egy akkori korban népszerű költeményt hányan és hányféleképpen zenésítettek meg.
Ez volt a mostani koncert műsorának összeállításakor is a vezérelvem. Kiválasztottam egy Goethe-dalt, amit Beethoven és Schubert is megzenésített, és rögtön megvolt az a közös szál, ami elé a Beethoven és utána a Schubert-dalok már egy dramaturgiai egység mentén szerveződtek.