A Jazzical Trió koncertje a Városházán
A Jazzical Trió koncertje a Városházán
Eredeti dallamok új hangzásban
A hazai jazzélet jeles képviselői minden évben bebizonyítják, hogy Beethoven zenéje milyen sokszínűen feldolgozható. Május 5-én, pénteken 21.00 órakor, a Városháza aulájában a Jazzical Trió lép fel. Káel Norbert zongorista, Oláh Péter bőgőssel és Pecek Lakatos András dobossal közösen mutatja be, hogy miként hangzik „Beethoven másképpen”.
– Hogyan találtak rá a különleges hangzásra?
– Éveken keresztül az Egyesült Államokban, New Yorkban és Bostonban éltem, a Berklee School of Music-on tanultam. Már abban az időben felmerült bennem, miként lehetne a klasszikus zenét és a jazzt olyan módon ötvözni, hogy egyedi hangzású muzsika szülessen. A jazz mellett klasszikus képzésben is részesültem. Nagyon sok komolyzenei művet játszottam és később ezek a darabok szolgáltatták a jazzalapokat. Két évvel ezelőtt, immár idehaza megtaláltam azokat a zenészeket – Oláh Péter bőgőst és Pecek Lakatos András dobost –, akikkel sikerült megvalósítani a tervemet. Mindketten klasszikus képzésben részesültek, ezért a játékunk sajátos kamaramuzsikának hat. Megalakítottuk a Jazzical Triót, amelynek neve a jazz és a classical music – azaz a klasszikus zene – ötvözete, jelezve egyben a stílusunkat is.
– A jazz hazája az Egyesült Államok. Miért nem odakint alapított zenekart?
– Számomra az európai hatások is fontosak. A jazz számtalan kultúra, népzene, motívum és ritmus elegye. Személyes választásom volt, hogy hazajöttem. Szeretem Európát, e kontinens számomra hatalmas zenei táptalajt jelent. Itt él a családom, de megmaradtak az amerikai szakmai kapcsolataim. Mivel a világháló ma már az élet része, odaát akkor is jelen vagyok, ha itthon tartózkodom. Amikor az Egyesült Államokban koncertet vagy mesterkurzust szervezünk, átrepülök az óceánon. Saját tapasztalatom, hogy a Távol-Keleten is óriási az érdeklődés a jazzre és az európai komolyzenére. Nem rég jöttem haza Indiából, ahol Delhiben, Bangalorban és Kalkuttában adtam egy-egy koncertet. Ez utóbbi városban két mesterkurzust tartottam a helyi zeneakadémián.
– Mennyire improvizatív a Jazzical Trió zenéje?
– A megszerkesztett és az improvizációs részek aránya 50-50 százalék. A feladat legnehezebb része a darabok kiválasztása. Nem könnyű megtalálni azokat a zeneműveket, amelyek alkalmasak a feldolgozásra. Sok műből ugyanis az átdolgozás után csupán egy olcsó hangzású zeneszám születne. Ezt semmiképpen nem szeretnénk, ezért rengeteg darabbal „kísérletezem” és kipróbálom, hogy miként lehetne megőrizni az eredeti dallamukat, ugyanakkor megszólaltatni az új hangzást is. Elkészítem az átiratot, amelyet a próbateremben eljátszunk, majd mindenki hozzáteszi a saját variációját. Ilyenkor előfordul, hogy megváltozik a darab struktúrája vagy a koncepciója. Öt-hat próba alatt kialakul a végleges változat. Fontos törekvésünk, hogy a dallamok és a zenei történések azok számára érthetőek és élvezhetőek legyenek, akik soha nem hallgattak klasszikus zenét vagy jazzt.
– Mely szerzők művei szerepelnek a Jazzical Trió repertoárján?
– Palestrinától Johann Sebastian Bachon és Chopinen keresztül, Bartókon át Ligeti Györgyig tart a sor. Természetesen Beethoven is kihagyhatatlan, akinek korábban három művét – a Patetikus szonáta 1. tételét, a VII. szimfónia 2. tételét és a Für Elise-t – dolgoztuk át. Mindhárom mű eredeti formában, majd jazz variációban is hallható a tavaly megjelent Duality című lemezünkön. A Beethoven Budán Fesztiválra készülődve az utóbbi hónapokban nagyon sok Beethoven szonátát hallgattam. A koncerten a felsoroltak mellett elhangzik többek között a Holdfény szonáta lassú és gyors tétele, az Örömóda, amit kicsit fölráztunk, megvadítottuk, eljátsszuk a C-moll zongoraverseny III. tételét, egy kedves dalciklusból a Mormota-dalt és nem titok, hogy tervezünk néhány meglepetést is.
