Bemutatjuk a zeneszerzőverseny első helyezettjeit

A Budavári Beethoven Zeneszerzőversenyen a zsűri két első helyezett hirdetett: Ott Rezsőt és Oláh Patrik Gergőt. Ismerjék meg őket!

Oláh Patrik Gergő

– A zeneszerzőverseny zsűrije számára valódi meglepetés volt, amikor az életrajzi adatai alapján fény derült az életkorára, és megtudták, hogy mindössze húsz esztendős. Mikor kezdett komolyzenével foglalkozni?

– Őszintén megvallva, engem is meglepett az eredmény. Nyolc éves voltam, mikor a salgótarjáni zeneiskolában elkezdtem hegedűt tanulni, majd a budapesti Bartók Béla konzervatóriumban folytattam, szintén hegedű szakon. Hivatalosan csak 2017 szeptembere óta vagyok főszakos zeneszerző.

– Felidézné, hogy milyen munkamódszerrel dolgozott? Beethoven dalciklusának kottáját nézte meg előbb, vagy meghallgatta a művet?

– Minden úgy kezdődött, hogy kikölcsönöztem a Zeneakadémia könyvtárából Beethoven dalciklusát, majd hazaérve meghallgattam. Azt gondolom, hogy a legnehezebb feladat a felhasználandó téma kiválasztása volt. Erre nem sok időm jutott, mivel a határidőig hátralévő rövid három hétbe kellett belesűríteni a darab megkomponálásától, az időközi javításokon keresztül, az előadói utasítások beírásáig az összes zeneszerzői feladatot. Így ez idő alatt meg kellett szoknom a hajnal ötkor történő felkelést, hogy az iskola nyitásakor már el tudjam kezdeni a zeneszerzést – mivel 10 óra tájt elkezdődtek a tanóráim – és legközelebb már csak késő este volt lehetőségem a mű folytatására. Mondanom sem kell, ez sokszor eltartott éjfélig is. A téma kiválasztása után már ott éltek a fejemben a mű szakaszhatárai, főbb vonásai és hangulatai. Ezután csak ki kellett dolgoznom, majd leírnom azt, ami már előtte körvonalazódott bennem.

– A zsűri kiemelte, hogy egészen egyedi zeneművet alkotott. Máskor is részt vett már hasonló pályázaton?

– A legutóbbi pályázat, amire készült darabom, az az Arany János emlékére rendezett verseny volt. Ott sajnos nem sikerült helyezést elérnem. Néhány éve úgy indultam két országos versenyen, hogy a zeneszerzés nem volt a fő szakom. Ezeken először második, majd következő évben harmadik helyezést sikerült elérnem.

– Mik a legközelebbi tervei és mire kívánja fordítani a pályadíjat?

– Szeretnék több külföldi versenyre eljutni. A legtöbb pályázaton nevezési díjat kell fizetni, és az utazási költséget is önerőből állják a résztvevők. Szeretném továbbá korszerűsíteni a zeneszerző eszközeimet például hangminták vásárlását, a számítógéphez kapcsolható klaviatúra beszerzését tervezem. Ezeket a kiadásokat mindenképpen a Beethoven Zeneszerzőverseny  nyereményéből fogom finanszírozni.


Ott Rezső

– A budavári közönség tavaly decemberben Malek Andrea és az OctoVoice együttes adventi gospel koncertjén, zenekarvezetőként találkozhatott önnel. Ezúttal egészen más műfajban és szerepben pályázott – és nyert. A hivatása révén mely zenei stílusok állnak közel önhöz?

– Végzettségem szerint komolyzenész vagyok – 2005-ben fagott, 2011-ben zeneszerzés szakon végeztem a Zeneakadémián. Mindemellett a könnyűzene már fiatal koromtól szerves része lett az életemnek. Először édesapám templomi gitáros együttesében zongorázgattam, később mi is alapítottunk rockzenekart, majd egyre jobban érdekelt a jazz-zongorázás is. Ennek a zenei nyitottságnak köszönhetem, hogy a kortárs komponálás mellett hangszerelőként-zeneszerzőként többek között olyan kiváló előadókkal dolgozhatom együtt, mint Malek Andrea és az OctoVoice. Most épp a Quimby zenekarral és az Óbudai Danubia Szimfonikusokkal készülünk egy közös nyári koncertre, melyet „Class and Roll” címmel hallhat majd a Margit-szigeten a nagyérdemű.

– Milyen „taktikával” közelített Beethoven dalciklusa felé és vajon mitől vált egyedivé az elkészült zenedarab?

– Az „An die verstorbene Verliebten” (Az elhunyt szerelmeseknek) parafrázis-szerűen, fantázia-jelleggel nyúl Beethoven dalciklusához. A mű felépítése és hangulata egyfajta emléket kíván állítani Franz Joseph Maximilian von Lobkowitz osztrák vezérőrnagy és felesége, Maria Karolina von Schwarzenberg hercegnő szerelmének. Beethoven 1816 áprilisában írt műve ugyanis Lobkowitz felkérésére készült, aki ezen „világi requiem” által szeretett volna áldozni ugyanez év januárjában, 40 évesen elhunyt hitvese emlékének, aki – nem mellesleg – 12 gyermeknek adott életet. A vezérőrnagy az ősbemutatón maga is énekelt, majd a dalciklus októberi első kiadását csak két hónappal élte túl. A mű egyedisége talán abban rejtőzhet, hogy a hitvespár szerelmének, és tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálának a hangulatát szerettem volna megjeleníteni.

– Felidézné, hogy mit érzett, amikor megtudta a zsűri döntését?

– Épp a budai rakparton vezettem, amikor belehallgattam a sajtótájékoztató élő facebook-közvetítésébe, ahol az eredményeket hirdették. Sajnos csak a 20. perctől kapcsolódtam be, ám akkor már kihirdették a győztes pályázókat és pályaműveket.  Végül az eredményről a Papageno és Fidelio internetes zenei újság facebook bejegyzéséből értesültem. Nem sok zeneszerzőversenyen indulok, már körülbelül 7-8 éve nem pályáztam semmilyen darabbal. Örülök, hogy nem vallottam kudarcot, de a legfontosabb, hogy május 2-án a közönség és az előadók is szeressék a darabot.

– Tudja már, hogy mire fordítja a pályadíjat?

– Stúdiófejlesztésre fogom költeni a pályadíjat, hogy gyorsabban és szebben-jobban komponálhassak és hangszerelhessek.