Léteznek különös varázsú koncertek. Ezek közé tartozik majd Szabó Balázs physharmonika koncertje május 6-án 17.00 órakor a De la Motte – Beer-palotában. Már a helyszín is egy ékszerdobozhoz hasonlít, a historikus hangszer pedig egy különös hangzású antik zeneládát idéz.

A „zeneláda” valójában egy Deutschmann-physharmonika, amelyet a tavalyi fesztivál egyik házi muzsikálásán ismerhetett meg a közönség. Az idei hangverseny első részében Beethoven műveinek átiratai szólalnak meg e hangszeren, amely az orgona és a harmonika hangzásvilágát ötvözi. A Darabok zenélőórára (Woo 33), 2 prelúdium, (op. 39), a Gránátos induló, (Hess 107), az f-moll prelúdium (WoO 55), a D-dúr fúga (WoO 31), az Allegretto a 7. szimfóniából (op. 72) és az Athén romjai után Carl Georg Lickl: Reminiszcenciák Beethoven Fidelio című operájának dallamaira című műve csendül fel.

A Beethoven átiratok többsége a zeneszerző életében született azzal a céllal, hogy a szalonok közönsége is élvezhesse a műveket. Szabó Balázs így vélekedik a zenei átiratokról: „Az átirat mindig átirat marad, emiatt sosem szabad tőle azt várni, hogy tökéletesen leutánozza mindenben az eredetit. Valahol az átírónak is ez a kihívás, nem utánoznia kell, hanem egy olyan újat alkotni, ami ugyan eszünkbe juttatja az eredetit, de önmagában is meggyőző eredetiként hat.”

A Beethoven Budán Fesztivál különleges eseményének ígérkezik Király Csaba és Szilasi Alex improvizációs estje a Budavári Városházán. A május 4-i hangverseny hangulatáról, programjáról Király Csabát kérdeztük.

– Ön szerint az improvizáció a zenemű egyfajta továbbgondolása vagy inkább rögtönzött játék?

– Improvizáció alatt a zenei nyelvezet használatát értjük, spontán és tudatos zenei megnyilvánulások összességének tekinthetjük. Improvizálni annyi, mint kreatív zenei gondolatokat közölni, akár egy adott zeneműhöz, annak stílusához kapcsolódóan is. Spontaneitásánál fogva rögtönzött játék, amely vagy teljesen szabad, vagy valamilyen fajta vezérelvhez, szerkesztési elvhez, stílushoz kötődik. Természeténél fogva pedig egyszeri és megismételhetetlen. Szintjei megkülönböztethetők a kísérletezéstől kezdve egészen a kész, kompozíció szintű improvizációig.

– Beethoven mennyire adott teret az improvizációnak?

– Beethovent a klasszikus stílus gigászának tekintjük, akit formabontó és merészebb harmónia- és ritmusvilága miatt saját stílushatárait feszegetve a romantika legjelentősebb előfutáraként ismeri el a zenésztársadalom. A rögtönzésre sok tekintetben alkalmas barokk művekhez képest Beethoven zongoradarabjaiban, illetve zenekari műveiben a kreativitásnak inkább a zenei előadásmódban, kifejezésmódban hagy tágabb teret. A kreativitás kibontakoztatásának egyik legmegfelelőbb műfaja a klasszikus zenei korszak műfajában igen népszerű kadencia, amelyre leggyakrabban a versenyművek gyors tételei végén kerül sor, ahol a szólistának lehetősége nyílik megmutatni virtuóz előadói képességeit. Ebben a szólista rendszerint a szerző vagy más komponista kadenciáját, esetleg társszerzőként a saját maga verzióját adja elő vagy teljesen spontán rögtönözi azt. Ez utóbbival csak az improvizációban jártas és stílusismeretekkel rendelkező bátor zenészek próbálkoznak. Erre a „kadencia-kalandra” Beethoven csaknem valamennyi zongoraversenyében lehetőség nyílik.

– Milyen típusú művek alkalmasak a zenei rögtönzésre?

– Véleményem szerint a már említett kadenciák, továbbá a barokk szvitek egyes tételei konkrét lehetőséget nyújtanak az improvizálásra. Ide sorolhatók még az egyes barokk művek kadenciái is, amelyekben az előadónak „társszerzőként” improvizálhat. Kortárs műveknél az is előfordul, hogy a szerző a művében az előadóra bízza annak hangzását.

– Mely művek adják majd a koncert műsorát?

– Elsősorban improvizálni fogunk, amelynek során szeretnénk felidézni Beethoven stílusát. Játszunk néhány műrészletet szonátáiból, zongoradarabjaiból és az egyik zongoraversenyéből. A közönség számára feltárjuk azokat a szempontokat, vezérelveket, amelyeket az improvizáció során alkalmazunk. Ezek közül az egyik legfontosabb meghatározó elem a harmóniaváz, amely alapján már felismerhető lehet Beethoven stílusa. További fontos szempont a rögtönzés ritmusa, karaktere, formája.

– Váltakozva vagy közösen improvizálnak majd a budavári koncerten?

– Külön-külön, és együtt is játszunk. Egy zongoraverseny-tételt szeretnénk bemutatni kadenciával, amelynél a szólista a főhangszer szerepét tölti be, a zenekari anyagot pedig a második zongora ún. „zongorakivonat” formában játssza. Megmutatjuk az együtt-improvizálás nehezebb formáját is; magunk sem tudjuk, mekkora kalandra vállalkozunk. Egy biztos: kihívás és különleges élmény Beethovent „újra” megjeleníteni, ismertetőjegyeit elővarázsolni spontán kreatív zenei gondolatok alkotói folyamatában.

A Beethoven Budán Fesztiválon idén is bemutatkozási lehetőséget kapnak ifjú tehetségek. Május 4-én, délután 4 órakor a Városháza aulájában Persányi Zsófia (zongora) és Gaál Eszter (hegedű) szólaltatják meg Beethoven Asz-dúr szonátáját (op. 26.) és az F-dúr „Tavaszi szonátát” (op. 24.). A koncertre a belépés ingyenes. Az előadásról Persányi Zsófiát kérdeztük.

Mikor és hogyan került kapcsolatba a zenével és kik a mesterei?

— Hétévesen először fagottozni kezdtem, zongorázni csak később, tizenegy évesen Zempléniné Szabó Andreánál. Sokat köszönhetek Záborszky Kálmánnak és Mácsai Jánosnak, akik kezdettől fogva segítették a zenei fejlődésem. Középfokú tanulmányaimat a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban végeztem zongora szakon Monostori Gáborral, zeneszerzést pedig Szalai Andrástól tanultam. Az ő zeneszeretetük és elhivatottságuk nagy hatással volt rám, és a zenéhez való hozzáállásomra. Jelenleg a Zeneakadémián a zongoratanárom Nagy Péter, kamarazenét Csalog Gábortól, barokk kamarazenét pedig Vashegyi Györgytől tanulok.

Milyen gyakran van módja közönség előtt játszani?

— Általában egy félévben három-négy koncerten lépek fel, ezek kamarazenei vagy szóló koncertek. Mindig nagy öröm, ha közönség előtt szerepelhetek, hiszen az éppen tanult zeneművek egészen más arcot mutatnak koncerten, mint a gyakorlás során. Különösen örülök annak, hogy Gaál Eszterrel bemutatkozhatunk egy ilyen rangos fesztivál keretében, mint a Beethoven Budán.

Kérem, mutassa be a kamarakoncert másik résztvevőjét!

— Gaál Eszter a Zeneakadémia elsőéves hallgatója, Kertész István növendéke. Korábbi tanulmányait a Rendkívüli Tehetségek Képzőjében végezte. Több nemzetközi és hazai verseny díjazottja.

A koncertjükön felcsendül a „Tavaszi” szonáta is, amely Beethoven egyik örökzöld műve. Ez a tény megkönnyíti vagy megnehezíti a művész felkészülését és játékát?

— Számomra a legfontosabb a darabbal való személyes kapcsolat kialakítása, és hogy minél többet megtudjak az alkotói folyamatról, a zeneszerző által használt elemek és zenei eszközök, gesztusok eredetéről. Ezek az információk legautentikusabban az elérhető vázlatokból és a hasonló időben keletkezett darabokból szerezhetők be.

Bár a munkafolyamat első lépcsője nálam a kottából való kiindulás, fontos eleme a felkeszülés későbbi fázisainak, hogy mások elképzelését is megvizsgálom az adott műről. Annak köszönhetően, hogy valóban egy örökzöld műről van szó, számos felvétel, írás és kottakiadás érhető el, és ez segíti a felkészülést.

Fiatal művészként mennyire áll közel önhöz Beethoven személyisége és zenéje?

— Kedvelem, hogy Beethoven zenéje nélkülöz mindenfajta műviséget. Különösen a dalok, zongoraszonáták és a késői vonósnégyesek állnak közel hozzám.

A neves zeneszerzőkből, zenetörténészekből és zeneművészekből álló zsűri döntése értelmében a Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny idei győztese A tavasz születése című zenemű szerzője: Lázár Dániel. Az ifjú komponista jelenleg a Zeneakadémia növendéke. Büszke kerületi kötődésére, hiszen korábban a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola diákja volt.

Hogyan fogadta a hírt, hogy Ön nyerte a Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny?

— Telefonon értesítettek, és természetesen nagyon örültem a hírnek. Maros Miklós zeneszerző, a zsűri elnöke szintén gratulált. Nehéz egy ilyen pillanatban megszólalni, de nagyon nagy megtiszteltetés volt ez a számomra.

Mióta foglalkozik zenével, illetve zeneszerzéssel?

— Nyolcévesen kezdtem zongorázni az Ádám Jenő Zenei Általános Iskolában, majd később kórusban is énekeltem. Már ekkor is írogattam rövid zongoradarabokat, kórusműveket, de a zeneszerzéssel csak a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában eltöltött éveim alatt kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor egy tanárom meghallgatta az egyik kórusművemet, majd felajánlotta, hogy szívesen ad számomra magánórákat.

Érettségi után maradtam a Kórusiskolában, és konzervatóriumi képzés keretében tanultam tovább a zeneszerzést, majd 2015-ben felvételt nyertem a Zeneakadémiára.

Indult már hasonló versenyen?

— Igen, számos versenyen vettem már részt az évek során, ezek közül kettőn értem el helyezést. Mindkét alkalommal a Zeneakadémia által meghirdetett zeneszerzőversenyen, ahol 2017-ben harmadik, majd 2018-ban első díjat nyertem. Az itt elért eredményeim nagyon sokat segítettek abban, hogy lássam, hogy jó úton haladok, és hogy nem szabad megállni, hanem évről évre fejlődni kell.

Melyik motívum ragadta meg a képzeletét a „Tavaszi” szonátából, és milyen irányban kalandozott a saját műve megírásakor?

— A koncepcióm az volt, hogy egy olyan darabot írjak, ami a „Tavaszi” szonáta nélkül is értelmezhető. Természetesen a műben ott vannak a Beethoven-i gondolatok, hiszen a jól felismerhető első tétel kezdő motívumait emeltem át a darabomba. Azonban ezeket olyan dramaturgiai pontokra helyeztem, ahol felismerhetően szólnak ugyan, de nem olyan közvetlenül. Így tulajdonképpen egy olyan önálló darab jött létre, amiben különböző karakterek formájában, hol elemeire bontva, hol lelassítva, hol pedig felgyorsítva jelennek meg a Beethoven-i motívumok.

Balázs János és a Dohnányi Zenekar koncertje

Balázs János sikeres előadóművészete, valamint Cziffra György életművének és emlékének ápolását szolgáló munkája elismeréseként Kossuth-díjat vehette át március 15-én. A művész május 3-án, a Beethoven Budán Fesztiválon Hősiesség és szabadság címmel a Dohnányi Zenekarral ad koncertet a MOM Kulturális Központban.

Beethoven vajon mennyire állt közel az Ön példaképéhez, Cziffra Györgyhöz?

— Kevesen tudják, hogy Cziffra György számos Beethoven szonátát rögzített lemezre és játszott a koncertjein. Beethoven örökérvényű művei mára a világ mindenségét tekintve is bástyaként szolgálnak. Bár az elmúlt időszakban leginkább romantikus műveket játszottam, a jövőben szeretnék jobban elmélyedni Beethovenben is, Mozart és Haydn mellett.

Visszatérő művésze a Beethoven Budán Fesztiválnak, az elmúlt években többször is szólókoncertet adott a Várban.

— Kivételes érzés ezen a fesztiválon játszani, hiszen valóban azért van elnevezve Beethovenről a sorozat, mert a Mester is járt a Várban. Fontosnak tartom, hogy ezt a hagyományt és tradíciót minden évben élővé és mindenki számára elérhetővé tegyék a szervezők.

Ezúttal a Hollerung Gábor vezette Dohnányi Zenekarral közösen adnak koncertet. Egy zongoraverseny esetében Ön szerint mi jelenti az együttműködés legfontosabb szempontját, jelét?

— Mindig öröm számomra Hollerung Gáborral és a Dohnányi Zenekarral játszanom, hiszen a szakmai profizmuson túl működik közöttünk az összhang és ez egy olyan önfeledt örömzenélést jelent, amely lehetőséget ad arra, hogy mindig valami váratlan, ihletetett dolog születhessen meg a színpadon.

Az 5. (Esz-dúr) zongoraverseny a „Császár” melléknevet viseli. Csak „marketing” okokból kapta ezt a nevet vagy valós történet rejtőzik mögötte?

— Az Esz-dúr versenymű nemcsak hangnemét és bizonyos értelemben „katonás” jellegét tekintve rokona az Eroica szimfóniának, hanem méreteiben — elsősorban nyitó tételének monumentális arányaiban — is hasonló hozzá. Az, hogy ennek a nyitó tételnek indulószerű tematikája, vitathatatlan forradalmi lendülete ugyanarról a tőről fakadt-e, mint a Hősi szimfónia elemi erővel összecsapó konfliktusai, nem bizonyos, és a zenei anyag erre nézve nem ad egyértelmű választ. A koncert „harciassága” ugyanis részben hagyomány folytatója, annak az ismert katonás típusnak, amelyet a francia hegedűversenyek — elsősorban Viotti koncertjei — honosítottak meg az európai koncertmuzsikában és amelyet Mozart zongoraversenyei is követtek. Beethoven Esz-dúr koncertjének bonyolult és mívesen kidolgozott zenekari szövete azonban olyan jelentős, hogy joggal nevezhető a darab zongorára és zenekarra írt szimfóniának.