Május 1-7.: Új helyszínek, műfaji sokszínűség, neves előadók, házikoncertek – Nagy Gábor Tamás a fesztiválról

Beethoven, az örök inspiráció

Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester kezdeményezése nyomán május 1-7. között immár 19. alkalommal rendezi meg a Budavári Önkormányzat a Beethoven Budán Fesztivált. A koncertsorozat egyik jellegzetessége, hogy évről évre újabb és újabb meglepetésekkel, műfaji sokszínűséggel várja az érdeklődőket, hogy bemutassa: Beethoven több mint klasszikus.   Zenéje akár korabeli hangszereken, akár jazz –formációban, nagyzenekari kísérettel vagy kamarakoncerten megszólaltatva is különleges élményt és újabb inspirációkat nyújt.

– Közel két évtizede rendezi meg az önkormányzat a Beethoven Budán Fesztivált. Tudnak még újdonságokkal, különlegességekkel készülni?

– Éppen a közel húsz éves tapasztalat alapján mondhatom, hogy igen. Beethoven hatalmas életműve nem egy lezárt zenetörténeti fejezet, hanem újra és újra felfedezhető. Az itt fellépő művészek is többször említették, hogy amikor újra elővették a Beethoven-kottákat, számos inspirációt merítettek belőle, mindig képesek felfedezni benne valamit, és ezt szívesen meg is osztják a közönséggel.

– Új helyszínekkel bővül idén a Beethoven Budán Fesztivál. Miért van szükség más koncerttermekre?

–  Egyrészt a koncertsorozat iránt egyre nagyobb az érdeklődés mind a szakma, mind a közönség, részéről. Ezért az idei évben már nem pusztán I. kerületi helyszíneken tartunk koncertet, hanem a XII. kerületben a MOM Kulturális Központban is. Másrészt a Budai Várban zajló felújítások miatt is szükség volt arra, hogy új koncerthelyszíneket keressünk. A Várszínház, a Budai Vigadó épületének még zajlik a felújítása, a Hillebrand-terem esetében pedig már a tervezés és az előkészítés fázisán dolgoznak a szakemberek.

– A klasszikus nagykoncertek mellett idén házimuzsikával is várják a zenerajongókat.  Miért tartják fontosnak, hogy ezt a hagyományt felelevenítsék?

– Számunkra az a megszokott, hogy az előadók színpadokon, koncerttermekben lépnek fel, Beethoven idejében azonban alapvető zenélési formának számított, hogy arisztokrata vagy polgár családok szalonjaiban muzsikáltak maguk a zeneszerzők. Közelről látni, szinte átérezni azt, ahogyan a művész – sokszor rezonálva a közönségre – formálja,  alakítja az előadását, egyszeri és megismételhetetlen pillanat. Ezt szeretnénk minél többekkel megosztani. Megmutatjuk, hogy a komolyzene nem elefántcsonttoronyban létező, a laikus közönség számára csak nehezen értelmezhető jelenség. A zene ugyanis mindenkié: kapcsolatot teremt az emberek között, igazi közösségformáló ereje van. A zenét mindenki érti, mindenkire hatással van. Egy házikoncerten ez az élmény még inkább „kézzelfoghatóvá” válik, és lehetőséget teremt arra is, hogy a hallgatóság együtt, akár a művésszel közösen értelmezze a zeneművet.  Nem titkolt célunk, hogy a házimuzsikálással arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy foglalkozzanak zenével, tanuljanak meg egy-egy hangszeren játszani. Tudom, hogy ez nem könnyű feladat, hosszú évekig tartó folyamat, de egy életre szóló ajándék.

– Hol lesznek házikoncertek és kik lépnek fel?

– A kerületben több helyszínen – a Várban, a Vízivárosban és a Krisztinavárosban –  is lesznek házimuzsikálások. Sőt, a Városházán a dísztárgyalót is megnyitjuk a közönség előtt. A fellépők között lesznek neves előadóművészek, a Farkas Ferenc Zeneiskola pedagógusai és zeneakadémiai tanárok és diákok is. Kilétük legyen meglepetés!

– Tíz koncertre várják a látogatókat május elején. Melyik az Ön számára leginkább várt előadás?

– Minden koncert más és más. Abban azonban mindegyik közös, hogy egyszeri és megismételhetetlen élményt nyújt. Nagyon nehéz tehát egyetlen programot kiemelni.  A nyitókoncerten a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar és  a Purcell Kórus Beethoven: C-dúr miséjét adja elő. A krisztinavárosi templomban felcsendülő zenemű biztosan különleges élmény lesz. Május 2-án a Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny díjazottjainak műveit adják elő. Nagyon érdekes lesz meghallgatni, hogy a kortárs zeneszerzők milyen gondolatokkal, milyen inspirációkkal dolgoztak. Május 3-án és 4-én a MOM Kulturális Központban két jazz-feldolgozás hallható majd: a Sárik Péter Trió és a BTA Szimfonikusok Vonószenekara, valamint az Oláh Kálmán Trió és a Budafoki Dohnányi Zenekar mutatja be műsorát. Május 5-én a Városházán Fülei Balázs, Lesták Bedő Eszter, Szőke Zoltán korhű hangszereken adnak koncertet. Ennek a műsornak külön érdekessége, hogy elhangzik az a kürtszonáta, amely Beethoven 1800. május 7-i koncertjén is bizonyíthatóan felcsendült. A záróhangversenyen a Beethoven-szimfóniák sorozat 2. koncertjére kerül sor, a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar előadásában. Beethoven III. szimfóniája után a G-dúr zongoraversenyt hallhatja a közönség, amelyet Berecz Mihály Graf fortepianon szólaltat majd meg. Emellett pedig – ahogyan már említettem – lesznek kamarazenélések: Új utak Beethovenhez címmel a fiatal tehetségek is bemutatkoznak. Úgy vélem, ilyen széles programkínálatból mindenki megtalálja a maga számára kedves koncertet.

– A Beethoven Budán Fesztivál mindig nagy hangsúlyt fektetett ara is, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson fiatal tehetségek számára. Most kikkel ismerkedhet meg a közönség?

– Az Új utak Beethovenhez sorozat koncertjeinek keretében Radnóti Rózát, Kapor Andrejt, Kurgyis Andrást, Baranyai Barnabást, Dolfin Balázst, Szilasi Dávidot, Kruppa Bálintot, Osztrosits Évát, Varga Oszkárt és Dani Imrét hallhatja a közönség, néhányukat a Virtuózok tehetségkutató versenyről ismerhetik. Budavár testvérvárosából, Regensburgból pedig egy nagyon fiatal, alig 17 éves fiatal tehetség, Christoph Preiβ érkezik majd a fesztiválra. Már 13 évesen  önálló CD-t adott ki, amelyen nemcsak előadóként, de zeneszerzőként is bemutatkozott. A budavári koncert lesz 9. önálló estje és élete első külföldi fellépése. Bízom benne, hogy évek múlva ő is visszatér hozzánk – ahogyan például Balázs János, Balog József  és Berecz Mihály is – immár neves előadóművészként.

Még lehet nevezni a zeneszerzőversenyre
Újdonságok a Beethoven Budán fesztiválon

A zenebarátok jól emlékeznek arra, hogy Beethoven budavári hangversenyének kétszázadik évfordulóján, 2000-ben egyetlen emlékkoncerttel kezdődött a helyiek tisztelgése a klasszikus zene mestere előtt. A Beethoven Budán fesztivál az azóta eltelt évek során egyhetes rendezvénysorozattá bővült és önálló márkanévvé vált. Mácsai János zenetörténészt, a zeneszerzőverseny zsűritagját arról kérdeztük, hogy az idei esemény milyen újdonságokat kínál.

– Az érdeklődők számára az elmúlt évek fesztiváljai mindig tartogattak újdonságokat, ezúttal két új kezdeményezésről számolhatok be. Az egyik a házi koncertek régi hagyományát kívánja feleleveníteni. Beethoven idejében alapvető zenélési formának számított, hogy arisztokrata vagy polgár családok nagyobb termeiben muzsikáltak. A koncertélet akkoriban az úgynevezett akadémiákon zajlott. Tudomásunk van arról, hogy egy időben létezett ilyen összejövetel a Várban is, és a két világháború között városszerte népszerű volt. Később szinte teljesen eltűnt, és napjainkban csupán egy-két helyen működik. Véleményem szerint e hagyomány felelevenítése, támogatása dicséretes kezdeményezés. A szó szoros értelmében házi koncertekről van szó (a szalon szó is erre utal), amelyeken vállalkozó kedvű I. kerületi lakosok beengedik lakásukba az érdeklődőket és a meghívott zenészek élő koncertet adnak számukra. A különböző helyszíneken tizenöten, húszan, harmincan – vagy ahányan elférnek a nappaliban – hallgathatnak majd zongoramuzsikát vagy éppen vonósnégyest.

– Két újdonságot említett, mi a másik?

-A Beethoven Budán fesztivál rendezője, a Budavári Önkormányzat idén először írt ki pénzdíjas zeneszerzői pályázatot. Az előző két esztendőben hangszeres előadói pályázatokat hirdettek, kandenciák komponálására biztatva a fiatal muzsikusokat. Két éve az öt Beethoven-zongoraversenyből négyhez lehetett kadenciát írni, tavaly pedig az egyetlen hegedűverseny tételeire vártak kadenciákat. A kadencia előadói hagyomány, amely a legvirtuózabbak improvizációiról szól. A pályázat feltétele volt, hogy a nyerteseknek az ünnepi koncerten el kellett játszaniuk az adott tételt, és ez nem kis feladat. Az első évben a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében, Hollerung Gábor vezényletével Szűcs Apor zongorán, tavaly Záborszky Katarina hegedűn adta elő a maga által írt kadenciát. Az idei felhívás immár a zeneszerzőkhöz fordult.

– Hogyan kapcsolódik Beethovenhez a pályázat?

– A zsűri kiválasztotta Beethoven A távoli kedveshez című dalciklusát, amely kb. negyedóra hosszúságú mű. Hat, egymással összefüggő dalt tartalmaz, e dalok témájára, ötletére várják a variációkat. Ez a fajta zenei alkotás ugyancsak a beethoveni hagyományok közé tartozik, hiszen akkoriban divat volt, hogy a zeneszerzők valamilyen vokális vagy operai témára variációkat írtak. Beethoven Mozart és más korabeli szerzők műveire komponált variációkat.

A pályázatban ezúttal nincs korhatár, profik és amatőrök egyaránt indulhatnak. Az apparátus maximum három vonós hangszer és egy zongora; ezen belül kötetlen az összeállítás, de legalább két hangszernek szerepelnie kell. Egyedül az elektronikus hangszereket zártuk ki, mert alkalmazásuk olyan tágra nyitná a kapukat, hogy elbírálhatatlanná válna a pályázat. Az időtartam az 7-12 percben korlátozott. A mű hosszúságát azért írta elő zsűri, hogy a gálakoncerten legalább az első három helyezett alkotását meghallgathassa a közönség.

A laza keretek miatt a zeneszerzőverseny az előadók, a zeneszerzők és a zsűri számára egyaránt jelentős kihívás. Alkotói részről nem könnyű megoldani, hogy a pályázatra Beethoven szellemében komponáljon, de mégse stílusgyakorlatot írjon az illető. Érdekes lesz meghallgatni a zsűrinek azokat a szerzeményeket, amelyeknek sikerül felvillantaniuk a régifajta gondolkodást. A mai zenei gondolkodás sok szempontból ugyanis nem összeegyeztethető a beethoveni tonális világgal, reméljük azonban, hogy lesz, aki ezt remekül megoldja és képzettársításként, teljesen szabad módon veti föl a gondolatait. A zsűri abban reménykedik, hogy talán születik egy ma érvényes kortárs kompozíció. Március 14. a beadási határidő, a zsűri azt követően hozza meg döntését. A döntés természetesen szubjektív, ezért szerintem nagyon nehéz dolgunk lesz. Több vita várható, mint az elmúlt években, hiszen  valamennyien csupán a saját véleményünkre, ízlésünkre hagyatkozunk. A pályázatok elbírálásánál léteznek olyan nehezen megfogalmazható, de mégis egységes kritériumok, mint a szakmai tudás vagy a minőség és azt is jól lehet érezni, ha valaki valamilyen régebbi darabjával próbálkozik, kicsit blöfföl. Ezeket rutinnal ki tudjuk szűrni.

Az előadóművészeknek alig egy hónapjuk lesz a próbákra a május 2-i díjátadó koncertig, ahol a zenészek duóban, trióban vagy esetleg kvartettben játsszák el a nyertes műveket. A hangversenyen Balog József zongoraművész is közreműködik.

-A korhű Graf zongorán játszik majd a művész?

-A hangszert nem határoztuk meg előre, hiszen nem tudjuk, hogy milyen stílusú mű nyeri a versenyt.  Ha kortárs jellegű mű születik, akkor modern zongorát választunk, de ha a hangzásvilágába inkább a régi hangszer illik, akkor amellett döntünk. Egyébként a Graf zongorát mindenképp hallani fogja majd a közönség, hiszen a fesztivál több koncertjén is szerepelni fog.

– Az idei fesztivál két koncertjén is fiatal előadóművészek mutatkoznak be Új utak Beethovenhez 1., illetve 2. címmel. Az idén ezt miért tartották kiemelten fontosnak?

– Egy-egy tehetséges szólista korábban is lehetőséget kapott a bemutatkozásra, közöttük annak idején Balázs János, Balog József – akik azóta neves művészek –, vagy később Ránki Fülöp és Berecz Misi, akik még mindig tanulmányaikat végzik. Mostanában is feltűnt egy nagyon-nagyon tehetséges fiatal generáció, akik jelenleg még mindannyian a Zeneakadémiára járnak, és a Beethoven Budán szervezői szeretnék őket támogatni. Alkalmat kínálunk a bemutatkozásra, mert számukra a legfontosabb, hogy közönség előtt játszhassanak. A közönség számára is igazi meglepetést és felfedezési lehetőséget jelentenek.

-Közel húsz évvel a kezdetek után, lát-e még növekedési-fejlődési lehetőséget a fesztiválban?

-A Beethoven Budán fesztivált ma már nagyon sokan ismerik, a zenei programokba bevett, minőségi kis fesztiválok közé tartozik. Minden fesztiválban megvan a fejlődési lehetőség, de nagyon kell vigyázni, hogy ne nőjön túl a saját keretein. Limitált helyen szerveződő, kisebb fesztiválok esetében gyakran előfordul, hogy túl sikeresek, ezért elkezdenek bővülni. A bővülés azonban egy idő után túl szerteágazó lesz és a mennyiség a minőség rovására megy. Erre nagyon kell vigyázni. Lassan-lassan elérkezik az a pillanat, amikor a Beethoven Budán fesztivál megtalálja a saját akciórádiuszát. A minőségben azonban nincsenek korlátai, továbbra is nyitva állnak a lehetőségek, hogy igazán jó koncertek szülessenek és a legjobb előadók lépjenek itt fel.

I. Budavári Beethoven zeneszerzőverseny – Játék és muzsika komoly téttel

A Budavári Önkormányzat a Beethoven Budán Fesztivál keretében idén első alkalommal hirdetett zeneszerzőversenyt. A pályázók feladata Beethoven A távoli kedveshez (An die ferne Geliebte) című dalciklusa által ihlett zenei variáció vagy parafrázis elkészítése. A versenyre március 14-ig várják a műveket. A 6000 euró összdíjazású versenyről Maros Miklós Svédországban élő zeneszerzővel, a zsűri elnökével beszélgettünk.

– Véleménye szerint melyik a könnyebb feladat: önálló művet alkotni vagy variációt, illetve parafrázist írni egy már létező zeneműhöz?

– Igazság szerint még soha nem gondolkodtam azon, hogy mennyire nehéz feladat egy kompozíció megalkotása… A zeneszerző számára gondot jelenthet például, ha nincs elegendő ideje a darab megalkotására, és a különféle megkötések is akadályozhatják a fantázia szabad szárnyalását. Hozzáteszem azonban, hogy ugyanezek a szempontok serkentő hatásúak is lehetnek. A rövid határidő ugyanis erősebb koncentrációt igényel és a kiindulópontként előre megadott hangszerösszeállítás is inspirációt nyújthat az új mű megalkotásához. Őszintén remélem, hogy az érdeklődő zeneszerzők nem egyszerűen megoldandó feladatnak, hanem inspirációnak tekintik a versenykiírásban feltüntetett kívánalmakat.

– Beethoven vajon mit szólna ehhez a zenei játékhoz?

– Bevallom, nem vagyok biztos abban, hogy a zeneszerzők játéknak tekintik azt a többhónapos munkát, amit egy új darab megírása igényel, ennek ellenére, a megmérettetést talán mégis nevezhetjük játéknak – igaz, komoly téttel. Hiszen, ha az alkotó nem veszi komolyan a saját munkáját, akkor hogyan kívánhatná, hogy a muzsikusok komolyan vegyék. A közönség elé sem kívánkozik az ilyen típusú darab.

Visszatérve a kérdésre, úgy vélem, Beethoven komolyan vette minden zeneművét, függetlenül azok műfajától vagy fajsúlyától. Mások művei évszázadok óta ihletnek zeneszerzőket újabb kompozíciók alkotására, így valószínűleg Beethovennek sem esne rosszul, hogy zenei ötleteit mások, más időben másképp újra felélesztik.

– A zsűri a stílushűség tekintetében mennyire ad szabad kezet a pályázóknak?

– A pályázati kiírásban nem kértünk stílushűséget, hiszen az azt jelentené, hogy a szerzők az új műveket Beethoven stílusában komponálják. Ez a kötöttség azonban inkább akadály, mint segítség lenne az önálló zenemű alkotásában. Egy zeneszerző számára a legfontosabb munkaeszköz a zenei nyelv. Ezen a nyelven tudja kifejezni magát, és így közli saját gondolatait a hallgatósággal. Amennyiben a saját nyelvén képes valami újat mondani – a jelen pályázat esetében akár Beethoven valamelyik zenei ötletéből kiindulva is –, akkor ez az ötlet a szerző sajátjává válik és új életre kel. Ugyanezt a minősítést egy egyszerű stílusgyakorlatról nem lehet elmondani. Ez utóbbi valóban csupán egy feladatmegoldás, amely a zenei tanulmányokhoz, illetve a szakma kézműves jellegéhez tartozik, nem az önálló művészethez.

– Megtippelhető, hogy a dalciklus mely darabjára érkezik majd a legtöbb variáció?

– A kompozíciók alkotásakor minden zeneszerző saját magából indul ki, és ez még akkor is igaz, ha a mű felkérésre vagy pályázatra készül. Ugyanez vonatkozik a Beethoven zeneszerzőversenyre is, így remélhetően a dalciklus különböző elemei inspirálják majd a szerzőket.

-A verseny kiírásában miért határozták meg a hangszerek körét, a kötelező zongorát, valamint a hegedű, a brácsa és a cselló egyikét, illetve – választhatóan – akár mindegyikét?

– Nem titok, hogy egy zeneszerzőversenynek léteznek praktikus részletei is. Például nem lehet tetszőleges hosszúságú darabokkal nevezni és a zenei együttes nagysága sem lehet korlátlan. A díjazott művek bemutatásának körülményeit a fenti feltételek meghatározásával szabályoztuk. Ha a kiírás ellenére valaki mégis egy zenekari művel pályázna, akkor a művét sajnos nem tudjuk elbírálni. A versenykiírásban megadott három hangszer utalhat Beethovenre is, de a mai zeneszerzők számára ezek ugyanolyan fontosak. Emellett a zsűri számára könnyebb összehasonlítani a pályázók darabjait, ha azok hasonló hangszerösszeállításra íródtak.

– Találkozott már olyan kezdeményezéssel, hogy egy önkormányzat pénzdíjas zeneszerzői pályázattal támogatja a kultúrát?

– Sokféle verseny létezik, néhány évvel ezelőtt például Stockholm városa kantáta írására írt ki pályázatot, nagyon komoly pénzjutalommal. A zenei versenyek kapcsán gyakran elhangzik az a vélemény, hogy a zene nem sport, nem mérhető és nem lehet igazságosan dönteni arról, hogy melyik a legjobb darab, vagy a legjobb előadás. Szerencsére a művészet szubjektív, ezért mindenkinek más és más élményt kínál. De a zeneszerző minden alkalommal megmérettetik, így az új alkotásait akaratlanul is összehasonlítják a korábbiakkal. Végül kiderülhet, hogy egy nem díjazott mű is lehet nagyszerű, és előfordulhat, hogy többet fogják játszani, mint azt, amelyik megnyerte a versenyt.

– Milyen személyes emlékeket őriz a Budai Várról?

– Pécsett születtem, tizenkét éves koromban költöztünk Budapestre, 1955-től az Országház utcában laktunk. Anyám és a testvérem (Maros Éva hárfaművész – a szerk.) egészen a közelmúltig ugyanabban a lakásban lakott. Gyerekkorom nagy részét a Várban töltöttem, általános iskolai tanulmányaim utolsó éveit a Táncsics Mihály utcai általános iskolában végeztem, majd a Várból jártam a zenei gimnáziumba és a konzervatóriumba, végül a Zeneakadémiára. Stockholmba költözésem után is gyakran ide tértem vissza. Az utóbbi hatvan év alatt sokat változott a környék, de én a mai napig – Stockholmban és Budapesten is –budavári lakosnak érzem magam.