Zongoraművész új szerepben

Balog József zongoraművész a budavári zenebarátok visszatérő vendége. Sokan emlékeznek még a 2011-ben, Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóján adott koncertjére, amikor a Zenetudományi Intézetben egy felújított Erard zongorán szólaltatta meg a romantikus magyar mester műveit. A hangversenyről készített felvételt lemezen is kiadták. 2012-ben, a Beethoven Budán Fesztiválon a várszínházi emlékhangverseny szólistája volt, két évvel később pedig az Orfeo Zenekarral a 3. c-moll zongoraversenyt játszotta az MTA Kongresszusi termében. A művész, aki ma már számos nemzetközi verseny győztese, idén március 15-én, kiemelkedő zenei előadóművészeti tevékenysége elismeréseként átvehette a Liszt Ferenc díjat. Balogh József az idei Beethoven Budán Fesztiválon új szerepben is bemutatkozott.

– Hogyan fogadta a fesztivál szervezőinek felkérését, hogy legyen tagja az I. Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny zsűrijének?

– Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen eddig ilyen jellegű feladatban még sosem vettem részt. Bevallom, meglepett, hogy óriási mennyiségűnek számító, 30 darab pályamű érkezett. Nem volt túl sok időnk, így mindössze pár nap alatt, minden energiámat összpontosítva kellett átnéznem, vizsgálnom a zeneműveket. Remek darabok érkeztek! Voltak, akik szinte csak átírták a dalciklust, de akadtak, akik merészebb ötletekkel, saját egyéniségüket megmutatva ötvözték Beethoven zenéjének eszenciáját egy önálló harmóniai és formai elképzeléssel. Kiválónak tartom az ötletet, hogy a Budavári Önkormányzat az An die ferne Geliebte (A távoli kedveshez) című dalciklusra írta ki a zeneszerzőversenyt, hiszen megannyi karakter, motívum jelenik meg a dalokban, amelyek bármelyik részletére is lehetett írni parafrázist.

– Zongoraművészként hogy ítélte meg a pályázatokat? Akadtak esetleg egyéni szempontjai is?

– Azt hittem teljesen más szempontok vezérelnek majd, mint a zeneszerző zsűri kollégákat. De mint utóbb kiderült, nem így volt. A zsűrizés alkalmával nagyon hamar kiderült, hogy melyik az a 6-8 jeligés pályamű, amely a legjobbak közé sorolható. E kiválasztott zeneműveket elemezve döntöttük el, hogy kik kapjanak díjat. Én személy szerint arra figyeltem, hogy a darabokban mennyire lelhetők fel Beethoven motívumai, mennyire invenciózusak, és a dallamokban hogyan mutatkozik meg a szerző saját egyénisége. Mivel a pályaművek akkor válnak valóban zeneművé, ha igazán jól tudnak megszólalni, ezért szempont volt számomra a hangszerszerűség és a hangszer-apparátus kiaknázása is.

A gálakoncert hatalmas sikerrel zárult, úgy érzem nagyon jól döntöttünk.

– Várható-e folytatása?

– A Beethoven Budán Fesztivál szerevezői azt tervezik, hogy a zeneszerzőverseny győzteseinek műveit zenésztársaimmal – Rácz Józseffel, Szűcs Boglárkával és Zétényi Tamással –, közkívánatra újra bemutathatjuk majd a Jókai Anna Szalonban.

– Zongoraművészként is részt vállalt a fesztivál programjában, hiszen május 4-én, egy Szalag utcai család otthonában házi muzsika keretében adott koncertet. Hogy érezte magát a 15 fős közönség előtt?

– Egyforma intenzitással készülök minden hangversenyre, még az ilyen „kis” koncertre is. Erre a helyszínre intimebb hangvételű, ritkábban játszott darabokat választottam, olyanokat, amelyek egy pianínón is képesek megmutatni magukat. Jó barátságot kötöttem a házigazdákkal; Gergő, a családfő, azóta már meglátogatta az egyik koncertemet. Remek érzés volt velük együtt játszani; becsülöm azokat az embereket, akik a munkájuk mellett kizárólag örömből zenélnek. Hollandiában nagy divatja van a lakáskoncerteknek, diákként a kinti versenydíjam kapcsán sokat játszottam efféle eseményeken. Ott a házi muzsikálás vacsorával egybekötött társadalmi esemény, amelyen az üzleti kapcsolataikat is ápolják az emberek. Remélem Magyarországon is eljutunk egyszer oda, hogy ez természetessé válik.

– A közeljövőben hol találkozhat önnel a közönség?

– Számomra igen zsúfolt lesz a nyár. Meghívást kaptam a Bartók Szemináriumra, a Művészetek Völgyébe, a Fesztiválakadémiára, a Zenélő Budapest Fesztiválra, valamint a Zempléni Zenei Napokra és a pannonhalmi Arcus Temporumra. Augusztusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az Operaház Zenekarával közösen mutatjuk be Gershwin: Rhapsody in Blue című zeneművét.

Régizenei stílusban szólal meg három szonáta a Városházán
„Beethoven a művein keresztül él tovább”

Május 5-én 18.00 órakor Beethoven hangszerei címmel a klasszika mesterének három szonátája és Brahms egyik triója csendül fel a Városháza aulájában. A műsorban a fortepiano, a hegedű és a kürt kap szerepet – akárcsak az 1800. május 7-i koncerten. A hangszereket három neves hazai művész, Fülei Balázs (fortepiano), Lesták-Bedő Eszter (hegedű) és Szőke Zoltán (kürt) szólaltatja meg.

Fülei Balázs – aki a hangverseny mind a négy műsorszámában közreműködik – tizenkét évesen adta első szólóestjét, majd zeneakadémistaként a nemzetközi zenei életbe is bekapcsolódott. 2005-ben a tarantói Arcangelo Speranza Nemzetközi Zongoraverseny győztese volt, és további díjakat hozott el Milánóból, Cagliariból, Moszkvából. A The International Holland Music Sessions két ízben is a New Masters On Tour koncertkörút szólistájává választotta. 2010-ben Junior Prima díjjal, 2011-ben Artisjus díjjal, 2012-ben a Solti Foundation díjával tüntették ki. 2015-ben a Charlotte White’s Salon de Virtuosi Diamond Career Grand kitüntetettje lett New Yorkban, 2017-ben pedig átvehette a Liszt-díjat.

-Technikai tudás és hangzás szempontjából mekkora különbséget jelent zongorán, illetve fortepianón játszani?

– Billentés tekintetében teljesen más játékmódot kíván a két hangszer. A modern zongorán a tágabb dinamikai skála következtében a zongorista súlyt helyezhet a karjával egy-egy nagyobb akkordba. A fortepianónál ez teljesen lehetetlen! Az ujjak játéka, sebessége, artikulációja adja egyedül a játékminőséget.

– Koncertművészként milyen gyakran nyílik lehetősége a korhű hangszeren való játékra?

– Nagyon ritkán, mert nem specialitásom a régizene-játék. Ezeket a különleges alkalmakat szinte tanulmányként fogom fel, hiszen nincsen benne számomra az a bizonyos tízezer óra tapasztalat.

– A koncerten Lesták-Bedő Eszter és Szőke Zoltán is egy-egy korabeli hegedű, illetve kürt kópiáján játszik majd?

– Ha nem is kópiákon, mindenképpen olyan beállítású és játéklehetőségű hangszereken, amelyek abban az időben álltak rendelkezésre.

– Kérem, néhány mondattal mutassa be muzsikustársait, az alkalmi trió másik két tagját!

– Lesták-Bedő Eszter és Szőke Zoltán a Budapesti Fesztiválzenekar művészei, egészen kivételes egyéniségű zenészek. Eszter sokoldalúsága lenyűgöző számomra, Zoltán pedig, azt gondolom, a hangszer mágusa.

– Mennyire áll közel Önhöz Beethoven személyisége, muzsikája, illetve ezen belül a szonátái?

– Szerintem, ha statisztikát készítenék, azt mutatná, hogy Beethovent játszottam eddig a legtöbb alkalommal koncerten; szinte minden koncertműsoromban szerepel műve. Beethoven az a zeneszerző számomra, akit sohasem alkalmi fellángolásból játszom, hanem állandóan foglalkoztat. Ezúttal az A-dúr hegedű-zongora szonáta (Op. 30/1.), az F-dúr szonáta kürtre és zongorára (Op. 17) és az Ász-dúr zongoraszonáta (Op. 110) csendül fel.

– A Beethoven-szonáták mellett Brahms Esz-dúr trió kürtre, hegedűre, zongorára (Op. 40) című műve is szerepel a hangverseny műsorán. Hogyan kapcsolódik ez a mű a többihez?

– A művek között – eltekintve attól, hogy egy-egy Beethoven és Brahms műben is szerepel kürt – nincsen zenei kapcsolódás. Beethoven és Brahms ugyanakkor nagyon jól illeszkedik egymáshoz.

– 1800. május 7-én Beethoven a Budai Várban adott hangversenyt, a Beethoven Budán Fesztivál minden évben erre az eseményre emlékezik. Ön játszott már olyan helyszínen, ahol a Mester is koncertezett? A művész számára ez mennyire teremt különleges hangulatot?

– Érintettem már Beethoven zongoráját, játszottam Bonnban, és egyéb helyszíneken, ahol valószínűleg Beethoven is szerepelhetett – ha nem is azokon a színpadokon, amelyeken ma játszunk. Az ember természetesen elérzékenyül és meghatódik, amikor egy ilyen felfoghatatlan géniusz képzeletbeli lábnyomán járkál. De nem szabad itt elakadni. Beethoven a művein keresztül él tovább, úgy, hogy eljátsszuk azokat. Ez többet mond minden ereklyénél és minden lábnyomnál.

Nyitókoncert és emlékhangverseny az Orfeo zenekarral és a Purcell kórussal

Beethoven művek korabeli hangszereken

Az Orfeo Zenekar a Beethoven Budán Fesztivál visszatérő fellépője. Az idei rendezvénysorozat újdonsága, hogy a régizenei együttessel két alkalommal is találkozhat a közönség. Május 1-jén, a Krisztina téri templomban a Purcell kórussal adnak hangversenyt, 7-én pedig – Beethoven budavári fellépésének emléknapján – Berecz Mihály ifjú zongoraművésszel lesz közös koncertjük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. A műsorokról Vashegyi György Liszt Ferenc díjas karmesterrel, az Orfeo Zenekar vezetőjével beszélgettünk.

-Beethoven C-dúr miséje május 1-jén a krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébániatemplomban csendül fel. Miért választották éppen ezt a helyszínt?

– Az egyházi műveket – ha van rá lehetőség – akusztikai szempontból legjobb templomban előadni. 2009-ben – a Haydn-évben – egy fontos koncerten Haydn: Teremtését játszottuk a Krisztina téri templomban. Beethoven C-dúr miséje pedig a kései Haydn-misék egyfajta folytatása. Nagy öröm számunkra, hogy újra visszatérünk e falak közé.

– Hogyan kapcsolódik ez a liturgikus zenemű Magyarországhoz?

– A mű közismert címe: Martonvásári mise. Beethoven 1807-ben, Esterházy II. Miklós herceg felkérésére írta. A zenebarát II. Miklós mecénási tevékenységét jól mutatja, hogy bő évtizeddel korábban visszahívta Kismartonba a Londonban akkor már világhírű zeneszerzővé vált Joseph Haydnt – sőt: kísérletet tett arra is, hogy egyszerre mind a két Haydnt, Michaelt és fivérét, Joseph-et – Esterházy-szolgálatba fogadja. Ez nem kevesebbet jelentett, minthogy Michael Haydnnak fölajánlotta, salzburgi fizetése kétszeresét, amennyiben hajlandó Esterházy-szolgálatba lépni – Michael Haydn némi mérlegelés után azonban Salzburgban maradt. Pár esztendővel később, Michael Haydn halála után, II. Miklós az özvegyétől megvásárolta a férje kéziratainak jelentős részét. (A kottákat és dokumentumokat jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)

Joseph Haydn kései miséi épp úgy kötődnek II. Miklós személyéhez, mint Beethoven C-dúr miséje, amely azok egyfajta továbbgondolása. Beethoven műve a maga korában nem aratott túl nagy sikert; a fennmaradt források szerint a hercegnek nem igazán nyerte el a tetszését. Tudjuk, hogy Beethoven később még ingyen is nagyon nehezen talált olyan zeneműkiadót, amely vállalta a kotta kiadását. Mai fejjel ezt elég nehéz megérteni, hiszen a mise – bár nem tökéletes, de – nagyon szép. Azt is tudjuk, hogy Beethoven számára rendkívül kedves volt, egyben első nagy próbálkozása e műfajban. Sajátos előfutára a Missa Solemnisnek, amely gigászi, ám felettébb nehezen előadható mű: talán éppen a Missa Solemnis az egyetlen jelentős oratorikus alkotás, amely még hiányzik a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Monteverditől Mendelssohnig terjedő alaprepertoárjából. Örömmel mondhatom, hogy már készülünk rá, és remélem, hogy 2020-ban a mi előadásunkban is hallhatja majd a közönség.

-A Budavári Beethoven Fesztivál ünnepi koncertjét május 7-én, ezúttal a Hadtörténeti Múzeum dísztermében rendezik meg, ezúttal a IV. szimfóniát és a IV. zongoraversenyt játssza az Orfeo Zenekar, Berecz Mihály ifjú szólista közreműködésével.  Mitől függ, hogy egy adott évben melyik Beethoven szimfóniát választják?

– Számunkra minden évben különleges és ritka alkalom, amikor Beethovent játszunk, hiszen szinte csak a budavári fesztiválon tűzzük műsorra a műveit. Fantasztikus zeneszerző, ám szerencsére jelentős kultusz lengi körül és életművét sok művész tartja műsorán. Mi Beethoven terén szép sorban, „fontolva” haladunk. Az előző fesztiválon az I. és II. szimfóniát játszottuk, 2016 őszén, külföldön adtuk elő a III-at. Az idén a IV. szimfónia következik a IV. zongoraversennyel párosítva, hiszen már rendelkezésre áll a Graf-fortepiano, amelyiken a IV. zongoraverseny tökéletesen megszólaltatható. Korábban Magyarországon nem volt olyan korabeli hangszer-kópia, amelyen Beethoven IV. zongoraversenye hitelesen előadható lett volna, a Budavári Önkormányzat támogatásának köszönhetően azonban ennek már nincs akadálya. Beethoven szimfóniájához is olyan hangszereket választunk, amelyek hűek és hitelesek a szerzőhöz. A régi zene híveit ugyanis épp ez a hangzás érdekli: összhangnak kell lennie a hangszer és a mű között, sokszor az akusztika és az épület között, sőt – énekhangra írt mű esetében – az énekes torka és a számára írt ária fordulatai között is. Érthető módon szinte minden múltbeli zeneszerző olyan alkotóművész volt, aki egészséges módon hiú volt, és szeretett volna sikert aratni. Nekünk – úgy vélem, főleg professzionális előadóként – pedig illik érdeklődést mutatnunk az iránt, hogy mi volt a szerző indítéka, amikor egy-egy különleges fordulatot papírra vetett.

-Egy fiatal zongoraművésznek mekkora kihívást jelent a fortepiano megszólaltatása?

-Berecz Misi szerintem egyike azon magyar művészeknek, aki máris a legtöbbet tudja erről a hangszerről. Egészen nagy formátumú művész és bár nagyon fiatal, de húszévesen is érett, bölcs zenész, aki immár sokadik koncertjét adja a Graf-fortepianón. Azt hiszem, nem is kell őt bemutatni, hiszen alig néhány hete, hogy szép sikerrel szerepelt a Városháza Aulájában rendezett hangversenyen.

-1800. május 7-én Beethoven játszott a Várszínházban. Az Önök számára milyen jelentőséggel bír, hogy az Orfeo Zenekar adja a május 7-i emlékkoncertet?

-Korábban szóló, illetve kamara hangversenyeket rendeztek ezen a napon, mi még sosem adtunk május 7-i emlékhangversenyt. Így különös öröm számunkra, hogy idén éppen az emléknapon játszhatunk. Nagyon szép műsor lesz, remélem, hogy tetszeni fog a budavári közönségnek.