Emlékhangverseny: Beethoven IX. szimfónia – átirat két orgonára és kórusra

Előadók:

Fassang László, Szabó Balázs – orgona

Nemzeti Énekkar, vez. Antal Mátyás

Kolonits Klára, Kun Ágnes Anna, Horváth István, Kovács István – ének

Színművészként közreműködik: Ladányi Júlia, Hunyadi Máté, Imre Krisztián, Kurucz Dániel 

Társrendező: Filharmónia Magyarország

 

Műsor:

Beethoven IX. szimfónia – átirat két orgonára

138 CB-860x500
144 CB-860x500
145 CB-1-860x500
147 CB-860x500
148 CB-860x500
151 CB-860x500
163 CB-860x500
179 CB-860x500
180 CB-860x500

A műsorról:

A koncert kettős évfordulónak állít emléket: Beethoven 1800. május 7-én adta budavári koncertjét –napra pontosan huszonnégy évvel később pedig minden idők talán legnagyobb hatású zeneműve, a Kilencedik szimfónia ősbemutatója aratott hatalmas sikert a bécsi Kärtnerthor Theaterben.
Beethoven Kilencedikje nem véletlenül vált a zeneirodalom emblematikus opuszává. A műfaj határait feszegető, a maga korában mind apparátusában, mind hosszát tekintve monumentálisnak számító alkotás egyrészt a beethoveni életmű egyértelmű betetőzése, másrészt meghatározó befolyást gyakorolt nem csupán korának muzsikusaira, hanem a keletkezése idején még alig tizenéves nagy romantikus generációra: Lisztre, Berliozra, Schumannra, Chopinre és társaikra.
Beethoven saját magához képest is hosszan érlelte utolsó szimfóniájának zenei anyagát, az első vázlatokat már 1815-ben papírra vetette, és a zárótételében szintén kórust és szólistákat is felvonultató Karfantázia (op. 80) is egyfajta előképnek tekinthető. A négytételes mű nemcsak az énekszólamok miatt számított rendhagyónak, de formáját tekintve is, hiszen a szonátaformájú első tételt előbb a Scherzo követi és csak utána jön az akkoriban különlegesnek számító b-moll hangnemben komponált, variációs formájú lassú tétel. A zárótétel grandiózus fináléja, Schiller Örömódájának szövegével az idők folyamán szinte önálló életre kelt – számtalan feldolgozása született és az európai politikai egység zenei szimbóluma is lett.