Koncertek

Műsorvezető: Becze Szilvia

Jegyek

Presenter: Szilvia Becze

Tickets

Klasszikus zene és improvizáció. A két fogalom sokáig nem állt olyan távol egymástól, mint ahogy azt ma joggal érezhetjük. Napjainkban az improvizációt sokkal inkább a jazzhez társítjuk, és csak ritkán van alkalmunk klasszikus zenészeket hallani improvizálni. Ez azonban nem volt mindig így. A zeneszerzői és előadói szerep több évszázadon át szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódott; a nagy komponisták épp olyan természetességgel rögtönöztek magukban vagy közönség előtt, mint azok a művészek, akikre ma elsősorban előadóként tekintünk. Beethoven zongoraestjeinek is fénypontjai voltak saját témáira vagy a közönség által kiválasztott témákra való rögtönzései. Színes, érzelemgazdag és rendkívül virtuóz improvizációival extatikus állapotba juttatta hallgatóit, és gyakran csalt könnyet a szemükbe.

A 19. század fordulóján a bécsi arisztokrácia kedvelt szórakozási formái voltak az improvizációs párbajok, melyeken a szemben álló felek – az egyre fokozódó hangulatban – addig improvizáltak, míg be nem jelentették a győztest. A párbajnak pedig nemcsak a zenészek számára volt komoly tétje, hiszen a grófok, bárók és más nemesek gyakran fogadtak is az általuk támogatott zongoristára. Beethoven leghírhedtebb párbaja az őt vakmerőn kihívó Daniel Steibelthez kapcsolódik. A berlini születésű Steibelt Európa egyik legismertebb zongoravirtuóza volt, aki 1800-ban azért érkezett Bécsbe, hogy tovább növelje hírnevét. Többen biztatták, hogy szálljon versenybe Beethovennel, Steibelt pedig nem riadt vissza a kihívástól. A párbaj estéjén ő ült először zongorához, viharos futamokat improvizált a Beethoventől kapott témára. Majd Beethovenre került a sor, aki hamar eldöntötte a versenyt, kifigurázta a Steibel-féle vihart, témáiból és játékából is – lenyűgözően virtuóz – viccet csinált. Steibel sértődötten és megalázottan hagyta el a verseny színhelyét, és megfogadta, hogy nem tér vissza Bécsbe addig, míg Beethoven él.

Ha hasonlóan vérmes párbajra nem is kerül sor, a Beethoven Budán Fesztivál improvizációs estjén Király Csaba és Szilasi Alex bemutatják, hogy az improvizációnak ma is helye van két klasszikus zongoraművész koncertjén. Együtt és külön-külön is játszva, érzékletesen vezetik be a hallgatókat az improvizáció világába, felelevenítve a 19. századi előadói hagyományokat. A közönség számára – Becze Szilvia közreműködésével – hidakat építenek a megértéshez, és biztosítják, hogy a hallgatók felismerjék, meddig tart egy-egy eredeti téma, és hogyan, milyen eszközökkel improvizál az előadó. Király Csaba és Szilasi Alex közös játékukban a legnépszerűbb Beethoven-művek témáit gondolják tovább. Személyükben olyan különleges és összetett látásmódú művészekről van szó, akik hangszerükkel nemcsak a leírt műveket szólaltatják meg kiválóan, de rögtönzésükkel teret adnak a pillanatnyi gondolatok kifejezésének is.
 

Classical music and improvisation. For a long time the two concepts were not as far from each other as we may rightly feel today. As in the case of many of his contemporaries, the main attractions of Beethoven’s piano galas were his improvisations based on his own themes or themes selected by his audience. With his colorful, emotionally intense and extraordinarily virtuosic improvisations he could bring his listeners to a state of ecstasy, and often filled their eyes with tears. At the improvisation evening of the Beethoven in Buda Festival, Csaba Király and Alex Szilasi show that improvisation still has a rightful place at the concert of two classical piano artists today. Playing together as well as separately, they sensually introduce the audience into the world of improvisation, recalling the performance traditions of the 19th century. With the participation of Szilvia Becze, they build bridges to understanding, and ensure that their listeners recognize how long each original theme continues, as well as how and by what tools the performers improvise.