Koncertek

Beethoven Fortepianón | Malcolm Bilson koncertje<br>Beethoven on fortepiano | A concert by Malcolm Bilson” />
                                    </div>
                <h2 class=Beethoven Fortepianón | Malcolm Bilson koncertje
Beethoven on fortepiano | A concert by Malcolm Bilson

2019. május 5.

17:00





Beethoven: E-dúr zongoraszonáta, op. 109

Schubert: e-moll zongoraszonáta, D. 566

Beethoven: Asz-dúr zongoraszonáta, op. 110


Jegyek






„Az előadások szokatlanul világosan és tisztán mutatták be, milyen forradalmian hangozhattak ezek a művek a maguk idejében.” A New York Times méltatta ezekkel a szavakkal Malcolm Bilson és tanítványainak egy korábbi koncertsorozatát, melyen Beethoven mind a harminckét szonátáját megszólaltatták korabeli hangszereken. Malcolm Bilson több évtizede meghatározó alakja a historikus hangszeres mozgalmaknak: az 1970-es évek óta úttörő előadója késő 18. századi és kora 19. századi hangszereken Haydn, Mozart, Beethoven és Schubert műveinek. Sokat tett azért, hogy a fortepiano méltó helyére kerüljön a koncertszínpadokon, és minél több hangfelvételen szerepeljen.
Malcolm Bilson 2016-ban a Beethoven Budán Fesztivál nyitó hangversenyén avatta fel a Budavári Önkormányzat tulajdonába került Graf fortepianót, melyet Paul McNulty készített. A hangszer „névadója”, Conrad Graf Bécs legjelentősebb hangszerkészítő mesterének számított a 19. század első évtizedeiben, az ő műhelyéből származott többek között Beethoven utolsó hangszere is. A Graf fortepianók bár sok szempontból megelőlegzik a későbbi kalapácszongorákat, mégis sokat őriznek a korábbi billentyűs hangszerek természetes, hol nyersebb, hol éneklőbb hangzásából.
Az idei Fesztiválon Malcolm Bilson Beethoven két ikonikus kései szonátája mellett Schubert D. 566-os e-moll zongoraszonátáját szólaltatja meg, melynek két tétele Bilson Schubert összes szonátáit tartalmazó lemezsorozatában is helyet kapott. A Hungarotonnál megjelent szólólemez-sorozatról a kritika egyszerűen csak annyit írt: „Megfellebbezhetetlen. A hallgató azzal a tökéletességgel találhatja szemközt magát, amely csak az igazi nagy művészek sajátja.” Az e-moll szonáta egyébként Schubert egyik legkörülményesebben kiadott darabja, melynek négy tétele egymástól több évtizednyi távolságban, négy különböző időpontban jelent csak meg nyomtatásban. Míg a darab első két tétele biztosan egységet alkot, nincs rá bizonyíték, hogy a gyakran hozzájuk társított Scherzót és Rondót is egyértelműen a szonáta részeként komponálta volna Schubert. Épp ezek az ellentmondások tehetnek róla, hogy ma is kuriózumnak számít, ha egy előadó műsorára tűzi a „befejezetlen” néven is emlegetett művet.

Beethoven a koncert nyitányaként hallható, op. 109-es E-dúr szonátája erőteljes érzelmi állapotok közti utazásként fogja össze a három tételt. Az első rendkívül improvizatív, álomszerű fantázia, melyet félelmetesen fókuszált, hirtelen kitörésekkel és kísérteties pillanatokkal gazdagított Prestissimo második tétel követ. Szinte vallásos extázisával a lírai és érzelmes záró tétel hoz feloldozást, mely a látszólag ellentétes érzelmeket is képes egymással összeegyeztetni, megbékíteni. A tétel utolsó variációjában a korálszerű harmonizációból a téma előbb örvénylő tengerré alakul, majd elcsendesülve visszatér, hogy eredeti egyszerűségében vehessünk búcsút tőle.
A hangversenyt záró Asz-dúr szonáta az E-dúrnál valamivel érdesebb, nyersebb formában mutatja meg az érzelmeket: a részvét és a kétségbeesés hangja ugyanúgy ott rejlik benne, mint a megnyugvásé vagy a győzelemé. „Con amabilità”, azaz „szeretetre méltóan” – így szól Beethoven előadói utasítása az első tétel elején, mely békésen, természetesen éneklő témákkal indítja a művet. A szélsőséges dinamikákkal, gyakran hirtelen effektekkel is játszó Scherzóban két népszerű dal témája is megbújik. A harmadik tétel recitativókra emlékeztető gesztussal kezdődik, melyet lassabb arioso és gyorsabb fúgaszakaszok váltakozása követ. Szenvedés, várakozás és küzdés vezet el az életbe való visszatérésig, a szonáta győzelmi záróhangjáig.


The “Namesake” of Graf fortepiano, Conrad Graf, was considered to be the most significant musical instrument making master of Vienna in the first decades of the 19th century, among others Beethoven’s last instrument originated from his workshop. At the opening concert of the 2016 Beethoven in Buda Festival, Malcolm Bilson dedicated the Graf fortepiano that came into the possession of the Buda Caste Local Government, which was made by Paul McNulty. At this year’s Festival the artist performs Schubert’s two unfinished sonata movements in his own reconstruction, in addition to two Beethoven sonatas.

Malcolm Bilson has been a defining figure of historic musical instrument movements: he has been the pioneer performer of the works of Haydn, Mozart, Beethoven and Schubert on 18th century and early 19th century instruments since the 1970s. He has done a great deal to put the fortepiano in its deserved place on concert stages, and so it can be heard on as many audio recordings as possible.

Helyszín

De la Motte – Beer-palota, Dísz tér 15.
Budapest, 1014