Koncertek

Darabok zenélőórára Woo 33

2 prelúdium Op. 39 (1803)

Gránátos induló Hess 107

f-moll prelúdium WoO 55

D-dúr fúga WoO 31

Allegretto a 7. szimfóniából Op. 72

Athén romjai

C. G. Lickl: Reminiscenciák Beethoven Fidelio c. operájának dallamaira


Jegyek

Beethoven: Pieces for Musical Clock, Woo 33

2 Preludes, Op. 39

Grenadiersmarsch in F Major, Hess 107

Prelude in F minor, Woo 55

Fugue in D major Woo 31

Allegretto from Symphony No. 7, Op. 72

Ruins of Athens

C. G. Lickl: Reminiscing to the melodies of Beethoven’s opera entitled Fidelio

Tickets

„Deutschmann Jakab phys-harmonicája Bécsben már oly tökélyre és hírre kapott, hogy ki ezen kellemes hangszert magának megszerezni óhajtja, egyedül D. úrnál (Bécsben, Laimgrube 32. szám alatt a wiedeni színház mellett) csináltatja azt. Deutschmann úr már nagy tökéletességre vivé ezen hangszert; készíti azt kisebb nagyobb formákban, s többnyire 6 octávával. Ő egyébiránt jeles orgona-csináló is. Ő készíté a legközelebbi években Pesten a helvétiai vall. egyház és Budán a vérkápolna orgonáját, most pedig, mint értettük, ismét Pestre a Theréziai városi templom számára készít egyet. Az említett phys-harmonica nagyon kedvezőleg használtatik fortepiano mellé. Nem régiben jelentek meg Bécsben Diabelli szépműárosnál több hangművek az említett két műszerre írva Lickl úr által ily cím alatt »Caecilia«, melyekre az illető műkedvelőket figyelmeztetni sietünk.”

1834-ből, a Honművész című folyóiratból származik az idézett hirdetés, mely Jacob Deutschmann physharmonikájáról szól, egy olyan hangszerről, melyet Szabó Balázs közvetítésével most a Beethoven Budán Fesztivál közönsége is közelről megismerhet. A ma már kuriózumnak számító hangszert 1818-ban Anton Häckel találta fel Bécsben, majd a már többször is említett Deutschmann tökéletesítette. A Szabó Balázs koncertjén hallható Deutschmann-physharmonika az orgonaművész és -szakértő saját tulajdona, melyet ő maga restaurált, és amely a restaurálást követően épp egy évvel ezelőtt szólalt meg először nyilvánosan a Beethoven Budán Fesztivál egyik házikoncertjén.

Bár Beethoven valószínűleg soha nem játszott physharmonikán, több darabját még életében átírták erre a hangszerre. A physharmonika elsősorban a házi muzsikálások kedvelt hangszere volt, mely önállóan vagy más billentyűs hangszerrel kiegészülve lehetővé tette, hogy a lelkes zenerajongók otthonukban szimfonikus vagy kamaraműveket is megszólaltassanak. A kor zenei gyakorlatának megfelelően a physharmonikához ezekben az átiratokban gyakran egy-egy vonóshangszer vagy hárfa is csatlakozott. Szabó Balázs műsora egy 19. századi szalonban is tökéletesen megállta volna a helyét, hiszen hűen tükrözi azt a szabadságot és sokszínűséget, amely a Beethoven-korabeli házikoncerteket is jellemezte.

Sajátos lenyomatai a kornak Beethoven zenélő órára írt darabjai, melyeket egy olyan különleges zenei szerkezet ihletett, amelyre Haydn és Mozart is komponált műveket. Bécs egyik nagy attrakciójának számított a korban a kalandos életű Deym gróf panoptikuma, melyben a kiállított egzotikus, fantasztikus vagy épp hősi viaszfigurák mellett különféle zenélő szerkezetek biztosították a hangulatot – ezek a szerkezetek játszhatták többek között az említett szerzők darabjait is. A zenélő órák a 18. században hatalmas fejlődésen mentek keresztül, a 19. század első évtizedeiben már az indulók és tánczenék mellett teljes áriákat, nyitányokat és versenyműrészleteket is képesek voltak lejátszani.

A zenélő órára írt darabokat követően Szabó Balázs több olyan Beethoven-művet is bemutat, amelyek eredetileg orgonára íródtak, de physharmonikán játszva is kiválóan működnek. Az op. 39-es két prelűd különlegessége, hogy minden hangnemet bejárnak: az első nyugodtabban, megfontoltabban halad, míg a másik lendületesebben, céltudatosabban lép mindig egy-egy hangnemmel előre. A rendkívül fiatalon komponált D-dúr fúgával Beethoven állítólag a bonni orgonista állásra jelentkezett.

Több fiatalkori Beethoven-darab mellett Szabó Balázs a szerző két nagyszabásúbb művét is megszólaltatja az este folyamán. A 7. szimfónia Allegrettója a házi muzsikálások kedvelt darabja lehetett, az Athén romjaiból készült pot-pourri átirat pedig azt mutatja be, milyen leleményesen lehet az otthoni intim miliőre szabva, a legélvezetesebb zenei részleteket kiemelve és összefűzve átalakítani a hosszabb szimfonikus alkotásokat. Zárásként a physharmonika nyitó idézetben is említett mestere, Carl Georg Lickl Fidelio-reminiszcenciái koronázzák meg a koncertet. Lickl gyakran unszolta Deutschmannt, hogy tökéletesítse hangszerét, és ezt azzal hálálta meg, hogy operaparafrázisok és szimfonikus átiratok – köztük számos Beethoven-átirat – szerzőjeként hihetetlenül gazdag repertoárt ültetett át physharmonikára.

In the interpretation of Balázs Szabó, the audience of the Beethoven in Buda Festival can get acquainted with a unique historic musical instrument. The physharmonica that is considered a curiosity today, was invented in 1818 by Anton Häckel in Vienna, then it was perfected by Jacob Deutschmann. The Deutschmann-physharmonica played at the concert of Balázs Szabó is the organist-expert’s own instrument, which he restored himself, and which after the restoration was first played in public exactly a year ago at one of the home-concerts of the Beethoven in Buda Festival.

Although Beethoven probably never played a physharmonica, several of his pieces were rewritten to this instrument in his lifetime. The physharmonica was primarily a favored instrument of home music, which made it possible for enthusiastic music lovers to play symphonic or chamber pieces at home, independently or together with other keyboard instruments. Balázs Szabó’s performance would have been perfectly fit for a 19th century saloon, since it authentically reflects the freedom and diversity that characterized Beethoven-era home-concerts.