Koncertek

Szalonszimfóniák 1.<br>Saloon symphonies 1.” />
                                    </div>
                <h2 class=Szalonszimfóniák 1.
Saloon symphonies 1.

2019. április 30.

17:00




Első szimfónia – vonósnégyes (K. Zulehrer, 1828)
Farkas Katalin – hegedű, Osztrosits Éva – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa, Zétényi Tamás – cselló

Nyolcadik szimfónia – zongora négykezes (W. Meves 1890)

Balog József, Palojtay János – zongora

Ötödik szimfónia – zongora négykezes, hegedű, cselló (C. Burchard, ca. 1870)
Csabay Domonkos, Szőcs Kristóf – zongora, Farkas Katalin – hegedű, Zétényi Tamás – cselló

Jegyek


Symphony No. 1 – String Quartet (K. Zulehrer, 1828)
Symphony No. 8 – Piano four hands (W. Meves 1890)

Symphony No. 5 – Piano four hands, violin, cello (C. Burchard, ca. 1870)










Tickets





Beethoven szimfóniái hihetetlenül népszerűek voltak a 19. század elején, mégis csak keveseknek adatott meg, hogy eredeti, zenekari formájukban hallhassa őket. Míg egy zenekari előadásért sokaknak több száz kilométert kellett volna utaznia, az átiratok lehetővé tették, hogy a közönség a helyi szalonokban vagy saját otthonában is élvezhesse Beethoven zenéjét. Ahogy nőtt a kereslet a szimfóniák átirataira, úgy jelentek meg a piacon az izgalmasabbnál izgalmasabb kamarazenei változatok – a négykezesektől, a vonóstriókon át egészen a kizárólag rézfúvósokra hangszerelt megoldásokig.

Beethoven vegyes érzésekkel viszonyult az átiratokhoz, leginkább abban hitt, hogy igazán csak maga a komponista lehet képes más együttesre átültetni a darabjait. Szimfóniáiból több átirat is fennmaradt az ő nevével, nem lehetünk azonban biztosak benne, hogy ezek mindegyikét valóban Beethoven adaptálta kamaraformációkra. A szerzői átiratok közül magasan kiemelkedik a 2. szimfónia vonóstrióra írt adaptációja, melyet Beethoven – kiadójának nyomására – nem sokkal az eredeti mű elkészülte után megjelentetett. Szerencsére több olyan komponista is akadt, aki képes volt megugrani Beethoven mércéjét, és olyan átiratokat alkotni, melyeket ő is elégedetten fogadott. Közéjük tartozik Beethoven egyik sztártanítványa, Ferdinand Ries, aki a 3. szimfóniát ültette át zongoranégyesre. Ries megőrizte az Eroica szimfonikus nagyságát, a grandiózus zenekari műből mégis érzékenyen hangszerelt, teljes értékű kamarazenét varázsolt. Mind a kilenc szimfóniát átírta zongora, fuvola, hegedű és cselló alkotta együttesre Johann Nepomuk Hummel, aki egyszerre volt Beethoven barátja és riválisa. Hummel átiratai, melyek 1826 körül, londoni közönség számára készültek, briliáns hangszíneikkel az eredeti művek kontrasztjaiból és dinamizmusából is sokat megmutatnak.

A zongora technikai fejlődésével egyre többen készítettek a Beethoven-szimfóniákból zongoraváltozatokat, ezek azonban többnyire már olyan alkotások voltak – gondoljunk például Liszt embert próbáló átirataira – melyek túllépték a szalonok kereteit, és a koncertszínpadokat célozták meg. Később a professzionális zenekarok előtérbe kerülésével egyre több városban váltak rendszeressé a szimfonikus koncertek, így csökkent az igény a szimfóniák otthoni zenélésre is alkalmas átirataira. Végül a hangfelvételek elterjedésével vált szinte kizárólagossá a szimfóniák eredeti, zenekari változatainak uralma. A Beethoven szimfóniáiból készült temérdek különböző átirat és népszerűségük azt bizonyítja, hogy ezek a művek a 19. században nem lezárt múzeumi alkotások, hanem élő, folyamatosan változó organizmusok voltak. A szimfóniák kamarazenei átirataira nem érdemes a zenekari változat helyettesítőiként vagy pótlékaiként tekintenünk, inkább úgy érdemes megközelítenünk őket, mint egy új nézőpontot vagy fordítást, mely olyan új dimenziókat is felfedhet a művekből, melyek másképp rejtve maradnának.

A Beethoven Budán Fesztivál Szalonszimfóniák sorozatának koncertjei időutazásra hívnak minket, és egy olyan korba engednek betekintést, melyben Beethoven szimfóniái és a közönség valóban csak egy karnyújtásnyira voltak egymástól. A magyar zenei élet legkiválóbb kamarazenészei négy egymást követő koncerten arra vállalkoznak, hogy a legváltozatosabb felállásokban és hangszerelésben Beethoven mind a kilenc szimfóniáját új oldaláról mutassák be a hallgatóknak.


Beethoven’s symphonies were unbelievably popular in the beginning of the 19th century, still few people had the chance to listen to them in their original orchestra form. While for an orchestra performance most would have had to travel hundreds of kilometers, transcripts allowed the public to enjoy Beethoven’s music in local saloons or at home. As the demand grew for the symphony transcripts, increasingly exciting chamber music versions appeared on the market – in various instrumentations from four-handed through string trios all the way to brass instruments. The concerts of the Saloon symphonies series at the Beethoven in Buda Festival invite us for time travel, they allow an insight into an era when Beethoven’s symphonies and the audience were actually at an arm’s length from each other. The most excellent chamber musicians of Hungarian musical life undertake in four successive concerts to introduce Beethoven’s all 9 symphonies to the audience from a new aspect, in the most diverse sets and instrumentations.




Helyszín

Városháza, Kapisztrán tér 1.
Budapest, 1014