Kadenciák, rögtönzések két zongorára

A Beethoven Budán Fesztivál különleges eseményének ígérkezik Király Csaba és Szilasi Alex improvizációs estje a Budavári Városházán. A május 4-i hangverseny hangulatáról, programjáról Király Csabát kérdeztük.

– Ön szerint az improvizáció a zenemű egyfajta továbbgondolása vagy inkább rögtönzött játék?

– Improvizáció alatt a zenei nyelvezet használatát értjük, spontán és tudatos zenei megnyilvánulások összességének tekinthetjük. Improvizálni annyi, mint kreatív zenei gondolatokat közölni, akár egy adott zeneműhöz, annak stílusához kapcsolódóan is. Spontaneitásánál fogva rögtönzött játék, amely vagy teljesen szabad, vagy valamilyen fajta vezérelvhez, szerkesztési elvhez, stílushoz kötődik. Természeténél fogva pedig egyszeri és megismételhetetlen. Szintjei megkülönböztethetők a kísérletezéstől kezdve egészen a kész, kompozíció szintű improvizációig.

– Beethoven mennyire adott teret az improvizációnak?

– Beethovent a klasszikus stílus gigászának tekintjük, akit formabontó és merészebb harmónia- és ritmusvilága miatt saját stílushatárait feszegetve a romantika legjelentősebb előfutáraként ismeri el a zenésztársadalom. A rögtönzésre sok tekintetben alkalmas barokk művekhez képest Beethoven zongoradarabjaiban, illetve zenekari műveiben a kreativitásnak inkább a zenei előadásmódban, kifejezésmódban hagy tágabb teret. A kreativitás kibontakoztatásának egyik legmegfelelőbb műfaja a klasszikus zenei korszak műfajában igen népszerű kadencia, amelyre leggyakrabban a versenyművek gyors tételei végén kerül sor, ahol a szólistának lehetősége nyílik megmutatni virtuóz előadói képességeit. Ebben a szólista rendszerint a szerző vagy más komponista kadenciáját, esetleg társszerzőként a saját maga verzióját adja elő vagy teljesen spontán rögtönözi azt. Ez utóbbival csak az improvizációban jártas és stílusismeretekkel rendelkező bátor zenészek próbálkoznak. Erre a „kadencia-kalandra” Beethoven csaknem valamennyi zongoraversenyében lehetőség nyílik.

– Milyen típusú művek alkalmasak a zenei rögtönzésre?

– Véleményem szerint a már említett kadenciák, továbbá a barokk szvitek egyes tételei konkrét lehetőséget nyújtanak az improvizálásra. Ide sorolhatók még az egyes barokk művek kadenciái is, amelyekben az előadónak „társszerzőként” improvizálhat. Kortárs műveknél az is előfordul, hogy a szerző a művében az előadóra bízza annak hangzását.

– Mely művek adják majd a koncert műsorát?

– Elsősorban improvizálni fogunk, amelynek során szeretnénk felidézni Beethoven stílusát. Játszunk néhány műrészletet szonátáiból, zongoradarabjaiból és az egyik zongoraversenyéből. A közönség számára feltárjuk azokat a szempontokat, vezérelveket, amelyeket az improvizáció során alkalmazunk. Ezek közül az egyik legfontosabb meghatározó elem a harmóniaváz, amely alapján már felismerhető lehet Beethoven stílusa. További fontos szempont a rögtönzés ritmusa, karaktere, formája.

– Váltakozva vagy közösen improvizálnak majd a budavári koncerten?

– Külön-külön, és együtt is játszunk. Egy zongoraverseny-tételt szeretnénk bemutatni kadenciával, amelynél a szólista a főhangszer szerepét tölti be, a zenekari anyagot pedig a második zongora ún. „zongorakivonat” formában játssza. Megmutatjuk az együtt-improvizálás nehezebb formáját is; magunk sem tudjuk, mekkora kalandra vállalkozunk. Egy biztos: kihívás és különleges élmény Beethovent „újra” megjeleníteni, ismertetőjegyeit elővarázsolni spontán kreatív zenei gondolatok alkotói folyamatában.