Lázár Dániel nyerte a Zeneszerzőversenyt
A neves zeneszerzőkből, zenetörténészekből és zeneművészekből álló zsűri döntése értelmében a Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny idei győztese A tavasz születése című zenemű szerzője: Lázár Dániel. Az ifjú komponista jelenleg a Zeneakadémia növendéke. Büszke kerületi kötődésére, hiszen korábban a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola diákja volt.
Hogyan fogadta a hírt, hogy Ön nyerte a Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny?
— Telefonon értesítettek, és természetesen nagyon örültem a hírnek. Maros Miklós zeneszerző, a zsűri elnöke szintén gratulált. Nehéz egy ilyen pillanatban megszólalni, de nagyon nagy megtiszteltetés volt ez a számomra.
Mióta foglalkozik zenével, illetve zeneszerzéssel?
— Nyolcévesen kezdtem zongorázni az Ádám Jenő Zenei Általános Iskolában, majd később kórusban is énekeltem. Már ekkor is írogattam rövid zongoradarabokat, kórusműveket, de a zeneszerzéssel csak a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában eltöltött éveim alatt kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor egy tanárom meghallgatta az egyik kórusművemet, majd felajánlotta, hogy szívesen ad számomra magánórákat.
Érettségi után maradtam a Kórusiskolában, és konzervatóriumi képzés keretében tanultam tovább a zeneszerzést, majd 2015-ben felvételt nyertem a Zeneakadémiára.
Indult már hasonló versenyen?
— Igen, számos versenyen vettem már részt az évek során, ezek közül kettőn értem el helyezést. Mindkét alkalommal a Zeneakadémia által meghirdetett zeneszerzőversenyen, ahol 2017-ben harmadik, majd 2018-ban első díjat nyertem. Az itt elért eredményeim nagyon sokat segítettek abban, hogy lássam, hogy jó úton haladok, és hogy nem szabad megállni, hanem évről évre fejlődni kell.
Melyik motívum ragadta meg a képzeletét a „Tavaszi” szonátából, és milyen irányban kalandozott a saját műve megírásakor?
— A koncepcióm az volt, hogy egy olyan darabot írjak, ami a „Tavaszi” szonáta nélkül is értelmezhető. Természetesen a műben ott vannak a Beethoven-i gondolatok, hiszen a jól felismerhető első tétel kezdő motívumait emeltem át a darabomba. Azonban ezeket olyan dramaturgiai pontokra helyeztem, ahol felismerhetően szólnak ugyan, de nem olyan közvetlenül. Így tulajdonképpen egy olyan önálló darab jött létre, amiben különböző karakterek formájában, hol elemeire bontva, hol lelassítva, hol pedig felgyorsítva jelennek meg a Beethoven-i motívumok.