Nyitóhangverseny a kadenciaverseny győztesével

Előadók:

Budafoki Dohnányi Zenekar, vezényel Hollerung Gábor

Purcell Kórus

Műsor:

Beethoven: István király, op. 117

szünet

Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61

A műsorról:

Kadenciával áriák, versenyművek, hangszeres szólódarabok részeként is találkozhatunk – maga a kadencia a vezető szólam virtuóz, kötetlen, eredetileg improvizált szólója, közvetlenül a tétel lezárása előtt. Míg barokk versenyművekben még csak elvétve találunk példát a zeneszerző által megkomponált kadenciákra, a 19. század folyamán ez a szokás egyre általánosabbá vált – ez viszont nem jelenti azt, hogy a vállalkozó kedvű szólisták ne jönnének elő újabb és újabb kadenciákkal a legnépszerűbb versenyművekhez.
A kadencia zenei anyaga általában az elhangzott tétel legfontosabb témáit dolgozza fel, szabadon, kíséret nélkül – egyben ez kiváló lehetőség is a szólista számára, hogy megmutassa improvizációs képességét, és virtuozitását.

A Kadenciaverseny célja éppen az, hogy az előadóművészeket új Beethoven-interpretációk teremtésére inspirálja. Az egyedülálló kezdeményezés tavalyi nagy sikerének köszönhetően 2017-ben a versenyt második alkalommal is megrendezi a Budavári Önkormányzat. Idén a kadenciaversenyre új, eddig nem publikált, a pályázó által Beethoven D-dúr hegedűversenyének (op. 61) I., II. és III. tételéhez komponált kadenciával lehet (2017. március 31-ig). A Hegedűverseny egyes tételeihez született kadenciákat öttagú zsűri bírálja el. A neves szakmai grémium elnöke Rolla János, Kossuth-díjas hegedűművész, mellette a zsűriben helyet foglal Pauk György hegedűművész, a londoni Royal Academy of Music professzora, Fekete Gyula zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője, Mácsai János zenetörténész-kritikus, valamint Zombola Péter zeneszerző, az MR Zenei Együttesek művészeti vezetője.

Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61
Beethoven – szemben öt zongoraversenyével – csupán egyetlen hegedűversenyt komponált, az viszont azóta is a műfaj egyik legfontosabb, legtöbbet játszott darabja. A mű az 1806-os ősbemutatón nem aratott különösebb sikert, és nem is játszották utána évtizedekig. Az újrafelfedezés a magyar csodagyerek, Joachim József nevéhez fűződik, aki mindössze tizenkét évesen, 1844-ben Felix Mendelssohn vezényletével újra eljátszotta a versenyművet a Londoni Filharmóniai Társaság koncertjén – és ezzel elkezdődött a Hegedűverseny mai napig tartó diadalútja.
Az első és a harmadik tételhez számtalan híres hegedűs és zeneszerző komponált kadenciát – Joachim mellett többek között Camille Saint-Saëns, Fritz Kreisler, Henri Wieniawski, Auer Lipót és Hubay Jenő – a nyitókoncerten a kadenciaverseny győztese(i) saját kadenciájukat adják elő.

Beethoven: István király, op. 117
Az István király Beethoven ritkán játszott műveinek egyike, legfeljebb a nyitány jut el a koncertlátogatókhoz néha, pedig ez az 1811-ben komponált mű idehaza már csak a magyar vonatkozásai miatt is megérdemelné a figyelmet.
A magyar nép sorsfordító kérdése: ragaszkodni az ősi joghoz vagy a keresztény Európába vezető utat választani? A mű ebből a kérdésből indul ki, és István király megkoronázásával végződik.
A beethoveni kísérőzene tételei döntő többségükben kórustételek, amelyek részben a cselekmény részét képezik, részben reflexiók a cselekményre. A műben többször is megjelenik a Fidelio-ban már olyan fontos szerepet játszó melodráma, amiben a szereplők zenei aláfestés fölött beszélnek. A mű zenei anyagában felfedezhetők a – különösen abban a korban – magyarosnak tartott elemek, elsősorban a verbunkosból ismert éles ritmusok, szinkópák.
Az államalapító Szent Istvánra emlékező művet a Pesti Német Színház 1811-es megnyitására rendelte a bécsi udvar, amely fontosnak tartotta körbehízelegni a magyar főurakat és egyben ideológiailag megerősíteni a Habsburgok iránti lojalitást. A célt tökéletesen megvalósító szöveget a kor népszerű színpadi szerzője, August Kotzebue írta.