Nyitókoncert és emlékhangverseny az Orfeo zenekarral és a Purcell kórussal | Beethoven művek korabeli hangszereken

Nyitókoncert és emlékhangverseny az Orfeo zenekarral és a Purcell kórussal

Beethoven művek korabeli hangszereken

Az Orfeo Zenekar a Beethoven Budán Fesztivál visszatérő fellépője. Az idei rendezvénysorozat újdonsága, hogy a régizenei együttessel két alkalommal is találkozhat a közönség. Május 1-jén, a Krisztina téri templomban a Purcell kórussal adnak hangversenyt, 7-én pedig – Beethoven budavári fellépésének emléknapján – Berecz Mihály ifjú zongoraművésszel lesz közös koncertjük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. A műsorokról Vashegyi György Liszt Ferenc díjas karmesterrel, az Orfeo Zenekar vezetőjével beszélgettünk.

-Beethoven C-dúr miséje május 1-jén a krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébániatemplomban csendül fel. Miért választották éppen ezt a helyszínt?

– Az egyházi műveket – ha van rá lehetőség – akusztikai szempontból legjobb templomban előadni. 2009-ben – a Haydn-évben – egy fontos koncerten Haydn: Teremtését játszottuk a Krisztina téri templomban. Beethoven C-dúr miséje pedig a kései Haydn-misék egyfajta folytatása. Nagy öröm számunkra, hogy újra visszatérünk e falak közé.

– Hogyan kapcsolódik ez a liturgikus zenemű Magyarországhoz?

– A mű közismert címe: Martonvásári mise. Beethoven 1807-ben, Esterházy II. Miklós herceg felkérésére írta. A zenebarát II. Miklós mecénási tevékenységét jól mutatja, hogy bő évtizeddel korábban visszahívta Kismartonba a Londonban akkor már világhírű zeneszerzővé vált Joseph Haydnt – sőt: kísérletet tett arra is, hogy egyszerre mind a két Haydnt, Michaelt és fivérét, Joseph-et – Esterházy-szolgálatba fogadja. Ez nem kevesebbet jelentett, minthogy Michael Haydnnak fölajánlotta, salzburgi fizetése kétszeresét, amennyiben hajlandó Esterházy-szolgálatba lépni – Michael Haydn némi mérlegelés után azonban Salzburgban maradt. Pár esztendővel később, Michael Haydn halála után, II. Miklós az özvegyétől megvásárolta a férje kéziratainak jelentős részét. (A kottákat és dokumentumokat jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)

Joseph Haydn kései miséi épp úgy kötődnek II. Miklós személyéhez, mint Beethoven C-dúr miséje, amely azok egyfajta továbbgondolása. Beethoven műve a maga korában nem aratott túl nagy sikert; a fennmaradt források szerint a hercegnek nem igazán nyerte el a tetszését. Tudjuk, hogy Beethoven később még ingyen is nagyon nehezen talált olyan zeneműkiadót, amely vállalta a kotta kiadását. Mai fejjel ezt elég nehéz megérteni, hiszen a mise – bár nem tökéletes, de – nagyon szép. Azt is tudjuk, hogy Beethoven számára rendkívül kedves volt, egyben első nagy próbálkozása e műfajban. Sajátos előfutára a Missa Solemnisnek, amely gigászi, ám felettébb nehezen előadható mű: talán éppen a Missa Solemnis az egyetlen jelentős oratorikus alkotás, amely még hiányzik a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Monteverditől Mendelssohnig terjedő alaprepertoárjából. Örömmel mondhatom, hogy már készülünk rá, és remélem, hogy 2020-ban a mi előadásunkban is hallhatja majd a közönség.

-A Budavári Beethoven Fesztivál ünnepi koncertjét május 7-én, ezúttal a Hadtörténeti Múzeum dísztermében rendezik meg, ezúttal a IV. szimfóniát és a IV. zongoraversenyt játssza az Orfeo Zenekar, Berecz Mihály ifjú szólista közreműködésével.  Mitől függ, hogy egy adott évben melyik Beethoven szimfóniát választják?

– Számunkra minden évben különleges és ritka alkalom, amikor Beethovent játszunk, hiszen szinte csak a budavári fesztiválon tűzzük műsorra a műveit. Fantasztikus zeneszerző, ám szerencsére jelentős kultusz lengi körül és életművét sok művész tartja műsorán. Mi Beethoven terén szép sorban, „fontolva” haladunk. Az előző fesztiválon az I. és II. szimfóniát játszottuk, 2016 őszén, külföldön adtuk elő a III-at. Az idén a IV. szimfónia következik a IV. zongoraversennyel párosítva, hiszen már rendelkezésre áll a Graf-fortepiano, amelyiken a IV. zongoraverseny tökéletesen megszólaltatható. Korábban Magyarországon nem volt olyan korabeli hangszer-kópia, amelyen Beethoven IV. zongoraversenye hitelesen előadható lett volna, a Budavári Önkormányzat támogatásának köszönhetően azonban ennek már nincs akadálya. Beethoven szimfóniájához is olyan hangszereket választunk, amelyek hűek és hitelesek a szerzőhöz. A régi zene híveit ugyanis épp ez a hangzás érdekli: összhangnak kell lennie a hangszer és a mű között, sokszor az akusztika és az épület között, sőt – énekhangra írt mű esetében – az énekes torka és a számára írt ária fordulatai között is. Érthető módon szinte minden múltbeli zeneszerző olyan alkotóművész volt, aki egészséges módon hiú volt, és szeretett volna sikert aratni. Nekünk – úgy vélem, főleg professzionális előadóként – pedig illik érdeklődést mutatnunk az iránt, hogy mi volt a szerző indítéka, amikor egy-egy különleges fordulatot papírra vetett.

-Egy fiatal zongoraművésznek mekkora kihívást jelent a fortepiano megszólaltatása?

-Berecz Misi szerintem egyike azon magyar művészeknek, aki máris a legtöbbet tudja erről a hangszerről. Egészen nagy formátumú művész és bár nagyon fiatal, de húszévesen is érett, bölcs zenész, aki immár sokadik koncertjét adja a Graf-fortepianón. Azt hiszem, nem is kell őt bemutatni, hiszen alig néhány hete, hogy szép sikerrel szerepelt a Városháza Aulájában rendezett hangversenyen.

-1800. május 7-én Beethoven játszott a Várszínházban. Az Önök számára milyen jelentőséggel bír, hogy az Orfeo Zenekar adja a május 7-i emlékkoncertet?

-Korábban szóló, illetve kamara hangversenyeket rendeztek ezen a napon, mi még sosem adtunk május 7-i emlékhangversenyt. Így különös öröm számunkra, hogy idén éppen az emléknapon játszhatunk. Nagyon szép műsor lesz, remélem, hogy tetszeni fog a budavári közönségnek.