Szalonszimfóniák

Beethoven szimfóniái közül több is felcsendült már zenekari változatban a Beethoven Budán Fesztiválon. Idén kamarazenei átiratokban, szalonkörnyezetben hallhatja a közönség Beethoven valamennyi szimfóniáját.

Az első hangversenyen, április 30-án 17.00 órakor — amely egyben a fesztivál nyitóhangversenye is — az Első, a Nyolcadik és az Ötödik szimfónia hangzik el a Városháza aulájában. Az Első szimfóniát, amely még Mozart és Haydn stílusát is hordozza egy fiatal tehetségek alkotta vonósnégyes játssza. A 12 évvel később keletkezett Nyolcadik szimfónia négykezes átiratban szólal meg Balog József Liszt-díjas zongoraművész, valamint Palojtay János előadásában. Az Ötödik („Sors”) szimfóniát a második világháború óta néha a „győzelem szimfóniájának” (Victory Symphony) is nevezik. A „V” római szám az arab 5-ös szám megfelelője; a második világháborúban a V-jel a győzelem szimbólumává vált a szövetségesek körében, ez okozta az egybeesést. A mű átiratát zongora-négykezes, hegedű és cselló előadásban hallhatják.

A további három szalonkoncert helyszíne a Jókai Anna Szalon (Iskola utca 28.), ahol minden alkalommal 17.00 órakor kezdődnek a hangversenyek.

Május 1-jén először a Hatodik (Pastorale) vonós szextett átiratát élvezheti a közönség. Ez a mű egyike Beethoven kevés programzenéinek, első bemutatásakor a „Vidéki élet emlékei” címet kapta. A műsor második részében a Hetedik szimfónia kerül sorra, amelynek eredeti premierjén Beethoven megjegyezte, hogy ez élete egyik legjobb műve.

Május 2-án a Második szimfónia kerül műsorra, amelynek témáit Beethoven lassú és gondos munkával, aprólékos módon csiszolgatott. A Mester úgy fogalmazott: „Rossz szokásom szerint e szimfóniámat sem a kabátom ujjából ráztam ki”. Ugyancsak felcsendül a Negyedik szimfónia, amelyet a zeneszerző eredetileg egy gazdag támogatójának, Franz Oppersdorff grófnak ajánlott.

A záró szalonkoncerten, május 3-án elsőként a Harmadik („Eroica”) szimfónia átirata hangzik el. A zenetörténészek szerint ez a mű fordulópontot jelentett Beethoven pályáján, hiszen az Eroicával végképp széttépte azt a köteléket, amely a régi formákhoz és művészethez kötötte. A szalonkoncertek záró darabja a Kilencedik szimfónia különleges, kétzongorás, nyolckezes átirata.

A 19. század második felében rendkívül népszerű átiratok hallgatása közben jusson eszünkbe a zenetörténész tanácsa, aki szerint: „A szimfóniák kamarazenei átirataira nem érdemes a zenekari változat helyettesítőiként vagy pótlékaiként tekintenünk, inkább úgy érdemes megközelítenünk őket, mint egy új nézőpontot vagy fordítást, mely olyan új dimenziókat is felfedhet a művekből, melyek másképp rejtve maradnának”.